SZARVASY IMRE (Pest, 1872. január 5. – Budapest, 1942. május 15.): vegyészmérnök, műegyetemi tanár, elismert kutatója az elektromosság növényekre gyakorolt hatásának.
HORVÁTH JÓZSEF (Budapest, 1891. január 7. – Budapest, 1976. január 5.): gépészmérnök, a háború utáni magyarországi közművesítési programok egyik irányítója.
VARGA ELEMÉR (Varga Elemér (Tiszaszentmiklós, 1921. január 7. – Budapest, 1976. augusztus 23.): bányagépészmérnök, bányamérnök, a robbantástechnika szakértője.
KNAPP OSZKÁR (Budapest, 1892. január 9. – Budapest, 1970): vegyészmérnök, az ipari üveggel kapcsolatos kutatások nemzetközi jelentőségű magyar szakértője.
HOLLÁN ERNŐ (Szombathely, 1824. január 13. – Budapest, 1900. május 26.): hadmérnök, altábornagy, államtitkár, a Magyar Mérnök és Építész Egylet alapítója és első elnöke.
KAZINCZY GÁBOR, (Szeged, 1889. január 19. – Motala, Svédország, 1964. május 26.): mérnök, a vasbeton- és acélszerkezetek méretezési elméletének, az anyagvizsgálatnak elismert magyar szakértője.
CSONKA JÁNOS (Szeged, 1852. január 22. – Budapest, 1939. október 27.), egyik legnagyobb feltalálónk, aki elsőként készített hazánkban gázmotort, benzinmotort és porlasztót.
KEMPELEN FARKAS (Pozsony, 1734. január 23. – Bécs, 1804. március 26) nevét mindenütt szinte kizárólag sakkozógépéről ismerik, pedig nagyon sokoldalú, korát több tekintetben megelőző műszaki alkotó volt.
BECKER ÁDÁM, (Pölöske, 1874. január 24. – Budapest, 1956. január 1.): mérnök, a felvidéki, majd a Gyula-környéki folyamszabályozási munkálatok egyik irányítója.
DEBRECZENI MÁRTON (Magyargyerőmonostor, 1802. január 25. – Kolozsvár, 1851. február 18.) a XIX. század első felének legjelentősebb bánya- és kohómérnöke.
MILLER ALBERT (Tápiószele, 1818. február 6. – Graz, 1897. október 31.) mérnök, egy fontos területmérési eszköz, a planiméter feltalálója, a magyar és az európai tudománytörténetnek is jeles alakja.
BESZÉDES JÓZSEF (Magyarkanizsa, 1787. február 12. – Dunaföldvár, 1852. február 28.) mérnök, a mezőgazdasági vízépítés és vízszabályozás kiemelkedő tudású művelője. Szerteágazó mérnöki tevékenysége mellett a magyar nyelvű műszaki irodalom egyik megteremtője is volt, valamint a Magyar Tudományos Akadémia első mérnök tagja.
ÁRKOS FRIGYES (Pterle, 1897. február 18. – Budapest, 1967. május 13.): vaskohómérnök, a magyar kohászati vállalatok termelésirányító szervezetének kidolgozója.
FALLER GUSZTÁV (Hegybánya, 1892. február 23. – Vác, 1968. július 22.): bányamérnök, földgázkutató, számos hazai gyógy- és melegfürdő kialakítását lehetővé tévő mélyfúrás irányítója.
JANKÓ SÁNDOR, Jenei (Vasvár, 1866. február 28. – Vönöck, 1923. május 14.): erdőmérnök, főiskolai tanár, fotogrammetriai szakember, a háromszögháló-hibaelmélet kidolgozója.
REITTER FERENC (Temesvár, 1813. március 1. – Budapest, 1874. december 9.) a főváros rendezésének és a Duna szabályozásának első tervezője és kivitelezője.
SIMON NORBERT (Nagyvárad, 1871. március 1. – Budapest, 1939. februrá 28.): mérnök, erdélyi iskolák, kórházak tervezője, korabeli megyei közúti térképek szerkesztője.
GÁLLIK ISTVÁN DÖMÖTÖR (Budapest, 1866. március 2. – Budapest, 1945. április 16.): mérnök, a nagy szilárdságú acélok alkalmazásának elméleti kutatója, számos magyarországi híd építésének résztvevője.
PALUGYAY JÓZSEF (Pozsony, 1846. március 2. – Pozsony, 1915. május 3.): bornagykereskedő, a Palugyay-féle pozsonyi pezsgőgyártás és a magyar borászat egyik nemzetközi megismertetője.
KÁROLY IRÉNEUSZ JÓZSEF (Gönc, 1854. március 6. – Budapest, 1929. március 13.) premontrei szerzetes, fizikatanár, a drót nélküli távíró feltalálója és az első hazai röntgen-laboratórium létrehozója.
MILLNER TIVADAR (Pécs, 1899. március 7. – Budapest, 1988. október 27.): vegyészmérnök, az ipari méretű izzólámpa termelést lehetővé tévő volfrám izzószál szabadalmaztatója.
MIHÁLYI ZOLTÁN KÁROLY, Mayer (Tamási, 1896. március 8. – Budapest, 1970. szeptember 25.): erdőmérnök, szakíró, az Országos Erdészeti Szakkönyvtár jelenlegi könyvállományának egyik megalapozója, oltalmazója.
KŐSZEGHI-MÁRTONY KÁROLY (Sopron, 1783. március 12. – Brünn, 1848. július 21.) hadmérnök, a hadászatban jelentős életmentő lélegeztető készülék feltalálója.
GESTETNER DÁVID (Csorna, 1854. március 20. – London, 1939. március 18.) az irodai sokszorosító technika fejlesztője, a stencilgép és –papír feltalálója.
SCHRODT ISTVÁN (Budapest, 1888. március 28. – Budapest, 1962. november 21.) gépészmérnök, főként hőátadási kérdésekkel, a napenergia hasznosításának lehetőségeivel és a láng nélküli égéssel foglalkozott.
ZIPERNOWSKY KÁROLY (Bécs, 1853. április 4. – Budapest, 1942. november 29.) gépészmérnök, a magyar erősáramú elektrotechnikai ipar megteremtője, a transzformátor egyik feltalálója.
WODETCZKY LAJOS (Ober–Marklovitz, 1821. április 19. – Versec, 1874. november 9.): középiskolai tanár, ezermester, katonai, vasúti és egyéb műszaki berendezések feltalálója.
GYENGŐ LÁSZLÓ (Győr-Alsóváros, 1841. április 20. – Budapest, 1884. november 29.): mérnök, vasútépítési szakember, a párizsi Eiffel-cég magyarországi képviselője.
LUDVIGH GYULA, Ludwig (Szepesbéla, 1841. április 21. – Budapest, 1919. január 6.): vasútépítő mérnök, számos korabeli európai és balkáni vasútépítkezés résztevője, majd több mint 20 éven át a MÁV vezetője.
BÖSZÖRMÉNYI JENŐ, Goldhammer (Érkeserű, 1872. április 23. – Budapest, 1957. augusztus 8.): gépészmérnök, a hazai Diesel-motorgyártás és autógyártás egyik úttörője.
NEMES TIHAMÉR (Budapest, 1895. április 29. – Budapest, 1960. március 30.) gépészmérnök, a televíziózás megteremtésének egyik úttörője, sokoldalú feltaláló.
PATSCH FERENC, (Verespatak, 1919. május 1. – Budapest, 1979. augusztus 4.): bányamérnök, az első mélyfúrások, illetve ferdefúrások mélyítésének kivitelezője az olajiparban.
ZEHMEISTER LÁSZLÓ, (Győr, 1889. május 14. – Pasadena, USA, 1972. február 28.): vegyészmérnök, egyetemi tanár, a kromatográfia módszerének egyik meghonosítója.
FREUND MIHÁLY, (Budapest, 1889. május 25. – Budapest, 1984. június 12.): vegyészmérnök, egyetemi tanár, a cseppfolyósított földgáz-szállítás elméleti lehetőségének kidolgozója.
Baross Gábor (Pruzsina, 1848. június 6. – Budapest, 1892. május 9.) politikus, miniszter, a magyarországi vasúthálózat, a dunai hajózás, a fiumei kikötő és az ipari szakoktatás fejlesztője.
CZETZ JÁNOS, Czecz (Gidófalva, 1822. június 8. – Buenos Aires, 1904. szeptember 6.): honvéd tábornok, a szabadságharc erdélyi hadseregének egyik megszervezője, az argentin katonai térképészeti intézet és a katonai akadémia megalapítója és vezetője.
SVAICZER GÁBOR (Kassa, 1784. június 11. – Nagybánya, 1845. augusztus 4.) bányamérnök, a magyarországi ércbányászat és -feldolgozás sikeres fejlesztője.
PÉCH ANTAL (Nagyváradolaszi, 1822. június 14. – Selmecbánya, 1895. szeptember 18.): bányamérnök, szakíró, a XIX. század második felének legjelentősebb magyar bányamérnöke.
ROTT ANDOR, (Budapest, 1897. június 14. – Antwerpen, 1981. június 25.): vegyészmérnök, feltaláló, a polaroid technológiát megelőlegező közvetlen pozitív fényképkészítés módszerének kidolgozója.
BODOR PÉTER (Erdőszentgyörgy, 1788. június 22. – Kolozsvár, 1849. augusztus 6.) ezermester, az órás és lakatos mesterséget, és az orgonaépítést is kitanulta.
DULOVITS JENŐ (Budapest, 1903. június 22. – Budapest, 1972. július 24.) matematikatanár, fotóművész, 13 fotótechnikai találmány alkotója, talán legjelentősebb találmánya az első szemmagasságból fényképező, tükörreflexes, kisfilmes, beugrórekeszes objektívvel működő fényképezőgép, a DUFLEX.
Sabathiel Richárd (Budapest, 1875. június 28. – Budapest, 1942. június 14.) a vasbeton építészet szakértője,számos vízierőmű és völgyzáró gát tervezője.
BERTALAN LAJOS (Beremend, 1838. június 30. – Budapest, 1901. július 30.) vízépítő mérnök, a Tisza-szabályozás befejező munkálatainak legfőbb irányítója.
FONÓ ALBERT (Budapest, 1881. július 2. – Budapest, 1972. november 21.) a sugárhajtás elvének egyik első gyakorlati megvalósítója, a repülőgép-sugárhajtómű feltalálója.
KAÁN KÁROLY, (Nagykanizsa, 1867. július 12. – Budapest, 1940. január 28.): erdőmérnök, az Alföld átfogó fásításának kezdeményezője, az első természetvédelmi törvény megalkotásának közreműködője.
WARTHA VINCE, (Fiume, 1844. július 17. – Budapest, 1914. július 20.): kémikus, műegyetemi tanár, az eozin felfedezője, amellyel a pécsi Zsolnay-porcelángyárat világhírűvé tette.
KÁROLY ÁRPÁD, (Csikmenaság, 1924. július 18. – Szeged, 1987. április 25.): kertészmérnök, a magyarországi fólia alatti zöldségtermesztés egyik elindítója.
ROTTER LAJOS (Budapest, 1901. július 18. – Budapest, 1983. október 19.) gépészmérnök, repülőgép-tervező és vezető, megdöntötte az összes magyar vitorlázórepülő-rekordot.
GORJANC IGNÁC, (Csepel, 1924. július 31. – Jászberény, 1987. február 10.): fémmunkás, gépészmérnök, több évtizeden át a jászberényi Lehel hűtőgépgyár vezetője.
VARGA BÁLINT, (Budapest, 1891. augusztus 2. – Budapest, 1948. június 16.): gépészmérnök, számos új vasúti kocsiszerkezet (új kerék-, tengely-, csapágyas ütközőtípusok) és különleges kocsitípusok tervezője.
FROMMER RUDOLF (Pest, 1868. augusztus 4. – Budapest, 1936. szeptember 1.) sokoldalú fegyvertervező, feltaláló, bár nem végzett műegyetemet, műszaki munkásságának elismeréséül a Mérnöki Kamara „tiszteletbeli mérnök” címmel tüntette ki.
CSIBI LŐRINC, (Ditró-Csík, 1849. augusztus 6. – Selmecbánya, 1903. március 23.): erdőmérnök, főiskolai tanár, a fotogrammetria egyik korai gyakorlati alkalmazója.
HELLER ÁGOST (Pest, 1843. augusztus 6. – Budapest, 1902. szeptember 4.) a Magyar Tudományos Akadémia főkönyvtárosa, a modern magyar tudománytörténet egyik megteremtője.
NEOGRÁDY SÁNDOR, (Újpest, 1894. augusztus 11. – Budapest, 1966. december 30.): repülő, térképész, az ún. légirégészeti kutatások magyarországi kezrdeményezője.
HÉRICS TÓTH JENŐ, (Csáktornya, 1872. augusztus 13. – Felsőrajk, 1949. augusztus 2.): élelmiszervegyész, hazai élelmiszer-ipari kutatás egyik megalapozója.
ÜRMÖSSY LAJOS, (Budapest, 1892. augusztus 14. – Sajószentpéter, 1977. június 25.): bányamérnök, szakíró, a borsodi szén- és lignitbányák műszaki leírója.
BENDEFY LÁSZLÓ (Vasvár, 1904. augusztus 17. – Budapest, 1977. augusztus 13.) mérnök, geológus, a föld- és ásványtan kutatója, tudomány- és technikatörténész.
GYÖRKI JÓZSEF, (Pusztakovácsi, 1891. augusztus 19. – Budapest, 1957. augusztus 10.): vegyészmérnök, a hazai nyersanyagok hasznosításának elismert szakértője (pld. sárospataki kaolin, a várpalotai szénbázisú nitrogénműtrágya-gyártás).
BRESZTOVSZKY BÉLA (Nagykároly, 1872. augusztus 28. – Budapest, 1941. június 7.): mérnök, műegyetemi tanár, a korszerű födémszerkezetekre és építőanyagokra vonatkozó anyagvizsgálati kutatások nemzetközi hírű szakértője.
PUSKÁS TIVADAR (Pest, 1844. szeptember 17 – Budapest, 1893. március 16.) mérnök, a távíróközpont és a telefonközpont feltalálója, legsikeresebb ötlete a rádió ősének tekinthető telefonhírmondó volt.
MÁNDI ANDOR (Budapest, 1891. szeptember 23. – Budapest, 1972. augusztus 24.), Kandó Kálmán életművének folytatója, a vasút villamosításának tökéletesítésében kimagasló eredményeket elérő mérnök-feltaláló.
BÍRÓ LÁSZLÓ JÓZSEF (Budapest, 1899. szeptember29. – Buenos Aires, 1986. november 24.): a golyóstoll feltalálója, a magyar feltalálók világraszóló sikereinek egyik jelképes alakja.
POSNER KÁROLY, Lajos (Pest, 1822. október 4. – Budapest, 1887. december 7.): könyvkötészeti műhely- és nyomdatulajdonos, a grafikai és papírfeldolgozó ipar magyarországi úttörője.
VENDEL MIKLÓS, (Sopron, 1896. október 8. – Sopron, 1977. február 7.): geológus, Kossuth-díjas egyetemi tanár, a hazai bányászat teleptan elismert szakértője.
KIENITZ VILMOS (Alsószeli, 1889. október 14. – Gyula, 1959. május 19.): gépészmérnök, vízgépszerkesztő. A korabeli magyar öntözésügyi és a belvíz elleni védekezési szervezet kiépítője.
KOSZTKA KÁROLY (Szentes, 1814 október 14.– Szentes, 1887. február 22.): mérnök. A 48-as szabadságharc mérnök-századosa, a magyar fegyverkészítő hagyományokra alapozva a harcok idején kidolgozta egy golyószóró elkészítésének tervét.
GERSTER BÉLA (Kassa, 1850. október 20. – Budapest, 1923. augusztus 3.): mérnök, 1882-től az általa tervezett Korinthoszi-csatorna építési munkálatainak főmérnöke.
KENESSEY BÉLA, (Iváncsa, 1866. október 26. – Budapest, 1936. március 25.): vízépítő mérnök, a lefolyási tényezők számítására alkalmazott Kenessey-táblázat névadója.
FEHÉR DÁNIEL (Tekepuszta, 1890. október 27. – Sopron, 1955. február 17.) erdőmérnök, növényfiziológus, a modern talajbiológia egyik nemzetközileg elismert megalapozója.
KLASZ MÁRTON (Stomfa, 1819. október 30. – Budapest, 1881. március 16.): vízépítő mérnök, a XIX. század közepén megkezdett magyarországi folyamszabályozások és csatornaépítések egyik irányítója.
TETMAJER ALFRÉD (Salgótarján, 1889. november 10. – Budapest, 1960. augusztus 18.): kohómérnök, az ózdi vaskohászat vezető alakja, a Trianon utáni magyar fémipari fejlesztések irányítója.
BÖLCSKEI ELEMÉR (Pestszentlőrinc, 1917. november 12. – Budapest, 1977. június 16.): mérnök, egyetemi tanár, szilárdságtani és hídépítési szakember, az első hazai alumíniumhíd (Szabadszállás, 1951) tervezője.
BERTALAN KÁROLY (Veszprém, 1914. november 13. – Budapest, 1978. augusztus 27.): geológus, barlangász, a magyarországi barlangkataszterezés és bibliografálás szervezője.
KECZKÉS KÁROLY (Lőcse, 1799. november18. – Bécs, 1856. november 18.) vízépítő mérnök, földmérő, Vasvári Pál után Széchenyi István legközelebbi partnere a folyamszabályozási kérdések megoldásában.
KEŐD JÓZSEF (Balatonfüred, 1839. november 23. – Balatonfüred, 1897. november 22.): a Balaton első gőzhajójának kapitánya, az első magyar hajógéptani szakíró.
PÖSCHL IMRE (Selmecbánya, 1871. november 25. – Budapest, 1963. március 4.): gépészmérnök, műegyetemi tanár, neves magyar mérnökök és feltalálók oktatója és támogatója.
VÁLYI K. ANDRÁS (Miskolc, 1764. november 30. – Pest, 1801. december 2.): földrajztudós, egyetemi tanár, a francia enciklopédista módszertan magyar alkalmazója a földrajztudományban.
TOMCSÁNYI ÁDÁM (Kamánfalva, 1755. december 4. – Pest, 1831. július 24.) hazánkban elsőként ismerte fel az elektromosság jelentőségét és alkalmazási lehetőségét az orvostudományban.
PETRIK LAJOS (Sopron, 1851, december 5. – Budapest, 1932. június 7.): vegyész, természetjáró, a turizmus magyarországi kialakulásának egyik szereplője.
NAGY DEZSŐ, (Székesfehérvár, 1841. december 6. – Budapest, 1916. március 19.): gépészmérnök, műegyetemi tanár, az építőanyag-szabályzatok elkészítéséhez szükséges vizsgálati módszerek kidolgozója.
PATAI IMRE (Budapest, 1894. december 10. – Philadelphia, 1949. január 19.): gépészmérnök, vákuumtechnikai feltaláló, a magyar elektotechnikai gyáripar egyik megteremtője.
PATTANTYÚS-ÁBRAHÁM GÉZA (Selmecbánya. 1885. december 11. – Budapest, 1956. szeptember 29.), gépészmérnök, a Műegyetem egyik legismertebb professzora, híres szakkönyvek szerzője.
BALLA ANTAL ((Nagykőrös, 1739. december 18. – Nyáregyháza, 1815. szeptember 6.): földmérő és vízépítő mérnök, a 18. sz. második felének legkiválóbb magyar térképésze, a Duna–Tisza-csatorna első tervének készítője.
SZABADY JENŐ (Somogyszentpál, 1891. december 18. – Budapest, 1972. április 23.): gépészmérnök, elektrotechnikai szakember, a hazai szigetelőanyag-szabványok egyik kialakítója.
PAUER JÁNOS, (Andrásfalva, 1846. december 23. – Selmecbánya, 1904. december 21.): jogász, bányamérnök, a selmecbányai akadémia kiemelkedő oktatója, könyvtárosa.
NEUMANN JÁNOS (Budapest, 1903. december 28. – Washington, 1957. február 8.), matematikus, vegyészmérnök, századunk egyik legeredetibb matematikai gondolkodója, az elektronikus számítógépek egyik kifejlesztője.
BODNÁR JÁNOS (Nagyvárad, 1889, december 31. – Budapest, 1953. október 29.): vegyész, oktató, számos növényvédelemmel kapcsolatos népszerűsítő írás szerzője.
