PFEIFER IGNÁC (Szentgál, 1868. szeptember 30. – Budapest, 1941. szeptember 7.): vegyészmérnök, műegyetemi tanár. A budapesti műegyetemen 1892-ben szerzett oklevelet. Wartha Vince mellett volt tanársegéd, majd adjunktus. 1894-ben a MÁV laboratóriumának vegyésze; 1898-ban magántanári képesítést nyert. 1907-ben tanár, 1904-től magánlaboratóriumában működött. 1912-ben a budapesti műegyetem kémiai technológiai tanszékének tanára. 1911-ben tanulmányutat tett az USA-ban. A Tanácsköztársaság alatti működése miatt támadták, ezért 1920-ban tanszékéről lemondott és átvette az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának vezetését. Itt végzett munkája nagyban hozzájárult, hogy izzólámpagyártásunk világviszonylatban is jelentős iparággá fejlődött. A Magyar Kémikusok Egyesületének 1926-tól haláláig elnöke, a Magyar Chemiai Folyóirat és a Kémikusok Lapjának szerkesztőségi tagja volt. Évekig szerkesztette a Kazán- és Gépújságot. Főként víztechnológiai, energetikai és az izzólámpákkal kapcsolatos kémiai és fizikai kérdések foglalkoztatták. Az ipari vizek keménységének vizsgálatára vonatkozó módszerét, az ún. „Wartha-Pfeifer”-vizsgálatot ma is használják.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Magyar életrajzi lexikon MEK; Évfordulóink 1991. MTESZ)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
