INKEY BÉLA (Pozsony, 1847. december 1. – Szombathely, 1921. augusztus 31.): geológus, a magyar agrogeológiai kutatások megalapozója. A freibergi bányászati akadémián szerzett bányamérnöki oklevelet. 1891-ben a Földtani Intézetben megszervezte az agrogeológiai osztályt, amelynek vezetője lett, mint az Intézet főgeológusa. 1897-től visszavonultan élt, birtokán gazdálkodott. Főként síkföldi geológiával, elsősorban az Alföld geológiai felvételezésével foglalkozott.
A hidrotermális ércesedéssel kapcsolatban a világon először Inkey Béla és Pálfy Mór mutatták ki, az Erdélyi-érchegység területén, hogy az egykori kitörési kürtők körzetében találhatók a színesfémérc-telérek (1904).
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Antos Árpád: Barangolások Erdélyben
(részlet)
Kirándulás a Fogarasi havasokban
A Déli-Kárpátok legnagyobb és legmagasabb hegyvonulata. Nyugat-keleti irányú főgerince 70 kilométer hosszú. Ebben a hegységben vannak az ország legmagasabb csúcsai: a Moldoveanu 2543, a Negoj 2535, a Nagy Vist csúcs 2527 méter. Sok a 2000 méter körüli csúcs, mely piramis alakú. Inkey Béla magyar geológus 1882-ben méltán nevezte a hegységet erdélyi Alpoknak. Időjárása ennek megfelelő: vannak olyan völgyei és katlanai – különösen az északi oldalon – melyekben augusztusban sem olvad el a hó. Zord vidék. 1000 méter felett nem lakják, az állattenyésztés is csak évszakos.
Forrás: Hetedhéthatár, 2006. június 2.
