SZALAY MIKLÓS (Budapest., 1924. február 25. – Budapest, 1978. június 12.): mérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1972).
Oklevelét a budapesti műegyetemen szerezte (1946). 1947-51 között vízügyi szolgálatban Miskolcon, 1951-53-ban a budapesti földalatti vasút építésénél dolgozott, 1953-78-ban a budapesti műegyetem vízgazdálkodási és vízépítési tanszékein volt oktató. Közben 1962-67-ben a khartoumi (Szudán) műegyetem tanszékvezetője volt.
Hidrológiai, hidraulikai tárgykörökben oktatott. Az UNESCO nemzetközi hidrológus továbbképző tanfolyamának állandó oktatója, a Fluvial Hydraulic Committee tagja volt. Elméleti munkássága során foglalkozott a szivárgások hidraulikájával, az árvízi vésztározással, hő- és anyagtranszporttal. A Magyar Hidrológiai Társaság Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztálya elnöke volt 1974-78 között, Bogdánfy-emlékérmes (1977).
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Juhász József: Hidrológia
(részlet)
A felszíni vizek megismerése
Nemzetközileg is előremutató volt Szalay Miklós (1924–1978) Mérnökbiológia című könyve, amelyben a biológia és a mérnöki munka ésszerű, szoros kapcsolatával foglalkozva a hidrológiai körfolyamatba előnyösen beavatkozó növénytelepítésekkel is foglalkozott. Munkája nyomán tudatosan és számíthatóan lehetett a víz körforgásába – egészen a szennyvíztisztításig – a biológiai életet bevonni.
Az 1910-es években indult meg a hidrológia és a természeti környezeten belül az erdők összefüggésének vizsgálata. Ennek egyik zászlóvivője Király Lajos (1894–1970). Szalay Miklós kiterjedten foglalkozott a folyók és a tavak hőszennyezésével.
