A XIX. század második felében, az ipari-tudományos forradalom légkörében fogalmazódott meg Európa-szerte a földtani intézmények megalapításának gondolata. Magyarországon a kiegyezés idején adódott erre lehetőség. I. Ferenc József 1869. június 18-án hagyta jóvá a Földtani Intézet megalapítását.
1890. január 20-án a Tudományos Akadémián Eötvös József olyan mérést mutatott be, amely elvi kérdést érintett ugyan, de elvi újdonságot nem hozott. Csupán az addig ismerteket erősítette meg. Eötvös nevezetes találmányával, a torziós ingával megmérhetők a nehézségi erő változásai. Vizsgálatai során bebizonyította, hogy a gravitációs vonzóerő csak a testek tömegétől függ, anyaguktól nem, azaz a gravitáló és tehetetlen tömeg egymással egyenlő illetőleg arányos.
Elkészült és 1848. február elsején került az országgyűlés képviselőinek kezébe Széchenyi Istvánnak a „Közlekedésrül” című munkája, amely a létesítendő vasúthálózat gerinceként az egymást Pest-Budánál keresztező észak-déli (Kassa–Fiume), valamint kelet-nyugati (Bécs–Arad) két fővonalat jelölte meg. Ez a műve is szerepet játszott abban, hogy március 23-án Batthyány Lajos miniszterelnök őt kérte fel a közlekedési és közmunkaügyi minisztérium megszervezésére és vezetésére.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület tudományos folyóirata, az Erdélyi Múzeum 1874–1917 és 1930–1947 között jelent meg. Legelső szerkesztője Finálik Henrik volt.
Az egyesület megalakulásának előzményei 1866. február elejére nyúlnak vissza, amikor Hollán Ernő országgyűlési képviselő és mérnöktársai abból a célból, hogy Magyarországon a „technikai ügy anyagi és szellemi érdekeit” előmozdítsák, a tervezett Magyar Technikai Egyesület alapító közgyűlésének engedélyezése tárgyában a Magyar Királyi Helytartótanácshoz folyamodtak. A közben kitört osztrák-porosz háború miatt az Egylet megalakulása s alapszabályainak jóváhagyása késedelmet szenvedtek s csak az 1866 augusztus 5-én és folytatólag augusztus 6-án és 7-én a Köztelken megtartott első közgyűlésén mondhatta ki megalakulását.
Magyarországon február 6-án ünneplik a Magyar Honvédség RÁDIÓTECHNIKAI FEGYVERNEMÉNEK NAPJÁt. Az először 1994-ben megtartott napon arra a rádiótechnikai bravúrra emlékeznek, hogy Bay Zoltán és kutatócsoportja 1947. február 6-án saját fejlesztésű radarral, a világon akkor egyedülálló eljárással mérte meg a Föld-Hold távolságot. E napot tekintik a magyar űrkutatás kezdetének.
Bay Zoltán a mikrohullámú technika megismerése, a radar kifejlesztése után rájött arra, hogy az új technikával ki lehetne jutni az űrbe, a mikrohullámú jelek segítségével el lehetne érni a Holdat. A kísérletek elvégzésére a Tungsram laboratóriumában került sor. A teljesen új berendezés megépítését 1946 januárjára fejezték be. Az első sikeres kísérletet 1946. február 6-án hajtották végre.
A Földtani Társulat 1917. évi közgyűlésén ezen a napon, február 7-én Marenczi Ferenc Károly őrgróf indítványára Szontagh Tamás elnök és a választmány javasolta a Hidrológiai Szakosztály megalapítását, amelyet a közgyűlés elfogadott.
A selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémia története igen gazdag múltra tekint vissza és összefügg a bányaművelés történetével. Az ismert politikai okok miatt 1918 decemberében döntöttek először a főiskola értéktárgyainak Selmecről való elszállításáról. 1919 novemberében Sopronba tették át az iskola székhelyét. 1952-ben a bányász- és kohászkar Miskolcra került, az erdészeti és faipari felsőoktatás jelenleg is Sopronban van.
HOMOR ISTVÁN, a szegedi főreáliskola igazgatója, Röntgen felfedezése után három és fél hónappal a szegedi Dugonics Társaságban bemutatta a „csodával felérő fényt”, az általa készített röntgen-felvételt. Egyik tanítványa kezének csontjait fotografálta le egy közönséges fényképlemezre.
1969. évi 6. törvényerejű rendelet határozott a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola létesítéséről. A főiskola Erősáramú és Gyengeáramú Karokkal alakult meg.
A vízrajzi szolgálatnak jelentős szerepe volt az árvízi előrejelzések rendszerének kidolgozásában és a hidrológia tudományának európai szintre emelésében is. A vízrajzi osztály többéves előkészítő munkája eredményeként lépett életbe a Tisza- völgyében az árvíz-előrejelzés rendszere is 1892-ben, és megindult a vízjárási térképek közreadása is. Kezdetben csak az árvizek idején, 1895-től napi rendszerességgel készültek a jelentések.
A veszettség elleni szérum előállításával, az oltással és a beoltottak kezelésével foglalkozó intézetet 1890-ben Hőgyes Endre létesítette az orvosegyetem általános kór- és gyógytani intézetéhez kapcsolódva az Üllői út 26. szám alatti központi egyetemi épület földszintjén.
GRÓF SZÉCHÉNYI FERENC (1754. április 28. –1820. december 13.) a magyar nemzeti könyvtár – a jelenlegi Országos Széchényi Könyvtár – alapítója, Széchenyi István édesapja. Korának egyik legjelentősebb államférfija, leggazdagabb főura, a magyar tudományos és kulturális élet egyik legbőkezűbb mecénása.
1768. április 28-án indult el Hell Miksa és SAJNOVICS JÁNOS Bécsből a dán király meghívására a Norvégia északi partjainál fekvő Vardő szigetére, hogy onnan figyeljék meg 1769-ben a Vénusz áthaladását a napkorong előtt. Október 11-én érkeztek meg az északi sarkkörön túl fekvő szigetre, majd a csillagászati jelenség sikeres észlelése után 1769. június 27-én indultak vissza.
Mihály Dénes 1918. április 30-án nyújtotta be a Magyar Királyi Szabadalmi Bírósághoz szabadalmi bejelentését Projectophon tárgyban, amely a kép és hang egyidejű felvételére, illetve lejátszására, azaz a hangosfilmre vonatkozott. A bejelentés 79 954. lajstromszám alatt szabadalmi oltalmat kapott és 1922. október 18-án nyomtatásban is megjelent.
1900 májusában megjelent az Uránia Magyar Tudományos Egyesület havi lapja az Uránia. A nagy alakú, változatos tartalmú, bőven illusztrált folyóirat hamar népszerűvé vált, az első világháborúig egyre nagyobb példányszámban jelent meg. Az írások általában frissek és olvasmányosak voltak, a kor tudományos szintjét tükrözték. A szerzők között olyan hírességeket találunk, mint Eötvös Loránd, Cholnoky Jenő, Kármán Tódor vagy Zemplén Győző.
GÖRGEY ARTÚR a prágai Károly Egyetemen benyújtotta Über die festen, flüchtigen, fetten Sauren des Cocusnussöles (A kókuszolaj szilárd és folyékony zsírsavairól) című tanulmányát, melyet tanára, Redtenbacher József bemutatott a bécsi Tudományos Akadémián. Sikerét jelzi, hogy dolgozatát még ebben az évben két fórumon is megjelentették. Munkájában Görgey a kókuszdióolajban addig felfedezett zsírsavakon kívül kimutatta a kaprinsav és a laurinsav jelenlétét.
A Magyar Állami Földtani Intézet Múzeumát 1868-ban alapították, egy évvel korábban, mint magát az intézetet. Az intézet székházát – amely magyaros-szecessziós stílusban épült Lechner Ödön tervei szerint – 1900. május 7-én adták át, benne 1470 négyzetméter területen a teljes második emeletet elfoglaló, kiállításnak berendezett múzeummal.
Az 1913-ban sikerrel megkezdett ballonos magaslégköri méréseket az első világháború megszakította. A háború után ezek folytatására nem volt mód, a repülőgép-felszállásokat pedig a trianoni békeszerződés tiltotta. Az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet 1924-ben fordult a Nagykövetek Tanácsához, hogy engedélyezzen Magyarországon havonta kétszeri repülőgépes magaslégköri mérést a Nemzetközi Meteorológiai Szervezet kutatási programjának keretében. Az engedély alapján két Bristol F2B repülőgép vásárlására nyílt mód.
A pesti egyetem Mérnökképző Intézetének, az Institutum Geometricumnak a hallgatói jeles tanáruk, Petzelt József vezetésével ezen a napon készítették el a budai Sas-hegy szintvonalas térképvázlatát.
1473. június 5-én HESS ANDRÁS Budán kinyomtatta – Kárai László budai prépost alkancellárnak ajánlva – a Budai Krónikának nevezett Chronica Hungarorumot. Ez volt az első Magyarországon nyomtatott könyv. A mű szerzője a magyarok történetét egy XIV. századi geszta-kéziratnak valamint Tótsolymosi Apród János küküllei főesperes Nagy Lajos életrajzának átvételével és folytatásával egészen 1473-ig mutatja be.
HERMAN OTTÓ és LENDL ADOLF 1888. június 5-én észak-norvégiai expedícióra indult az ott élő vízimadarak, illetve a hazánkban is fészkelő költöző madarak életének és telepeiknek, az úgynevezett madárhegyeknek a tanulmányozására.
1895-ben az orvosi kar úgy látta, a korszerű oktatás érdekében egy új épületre lenne szükség. A külső Ferencvárosban vásároltak telket és a tervezéssel Kolbenheier Ferencet bízták meg, de az ő korai halála miatt a terveket Weber Antal fejezte be. Az Intézet ünnepélyes felavatásra 1898. június 12-én került sor. Két különálló bonctani intézetet helyeztek el benne. Az épület az orvosoktatás egyik fellegvára lett; olyan kiváló professzorok tanítottak itt, mint Thanhoffer Lajos, Huzella Tivadar, Szentágothai János.
Benkő Ferenc mineralógus 1790. június 24-én foglalta el katedráját a Nagyenyedi Kollégiumban, ahol természetrajzot, földrajzot és német nyelvet tanított.
Huszár Mátyás, a Körös-felmérés vezetője 1823. június 30-ára megírta összefoglaló értekezését a Körös-vidék vízrajzi viszonyairól, valamint elkészítette Körös-szabályozási tervét, s ezzel az 1818 szeptemberében elkezdett nagyszabású felmérési munka befejeződött. Huszár Mátyás 1820-ban mérnökei számára német nyelvű szintezési utasítást készített, amely az első ilyen jellegű munka a magyar geodézia történetében.
1838. július 1-jén Zlamál Vilmost (1803–1886) nevezték ki első országos állatorvosnak Pesten (regni veterinarius). Zlamál jelentős intézkedéseket hozott a fertőző állatbetegségek leküzdésére és megakadályozására.
A selmecbányai Szklenó-fürdőn 1786 szeptemberében tartották a világ első nemzetközi műszaki-tudományos (bányászati-kohászati) konferenciáját, melynek legfőbb célja a Born Ignác által kifejlesztett új nemesfém kinyerési eljárás bemutatása volt.
A XIX. század második felében, az ipari-tudományos forradalom légkörében fogalmazódott meg Európa-szerte a földtani intézmények megalapításának gondolata. Magyarországon a kiegyezés idején adódott erre lehetőség. I. Ferenc József 1869. június 18-án hagyta jóvá a Földtani Intézet megalapítását.
A Gellért-hegy tetején – a mai Citadella helyén – 1815. október 19-én ünnepélyes keretek között, József nádor jelenlétében felavatták a Pest-budai Egyetem csillagvizsgálóját.
BOLYAI JÁNOS Temesvárról 1823. november 3-án édesapjához írott levelében olvashatjuk híressé vált sorait korszakalkotó tudományos felfedezéséről: „… a parallelákról egy munkát adok ki… ollyan felséges dolgokat hoztam ki, hogy magam el-bámultam… ha meglátja Édes Apám, meg-esmeri; most többet nem szollhatok, tsak annyit, hogy semmiből egy ujj más világot teremtettem: mindaz, valamit eddig küldöttem, tsak kártyaház a’ toronyhoz képest”.
1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlésen határozták el a magyar rendek a Magyar Tudományos Akadémia létrehozását. A Magyar Tudósok Világtalálkozóján (1996) döntés született arról, hogy ez a nap lesz minden évben A MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, amelyet először 1997-ben ünnepeltek meg.
EÖTVÖS LORÁND (1848 – 1919) 1888. november 12-én felolvasta a Magyar Tudományos Akadémia ülésén a Vizsgálatok a gravitáció jelenségeinek körében című értekezését.
Egy 1895. november 18-án kiadott rendelet tette lehetővé nők számára a bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészi képzést és gyakorlatot, igazi változást azonban ezen a téren csak a világháború körüli időszak hozott.
Eötvös Loránd 1919. április 8-án bekövetkezett halála után a geofizikai kutatások felügyelete a Pénzügyminisztériumhoz került. November 18-án a minisztérium a területen a korábbi egyetemi szervezeti kapcsolódásaitól leválasztottan új szervezetként létrehozta a Geofizikai Intézetet, amely az intézmény első vezetőjének, Pekár Dezsőnek a javaslatára vette fel Eötvös Loránd nevét.
A magyar nemzeti könyvtárat, az Országos Széchényi Könyvtárat jogilag 1802. november 25-én alapította gróf Széchényi Ferenc. Akkor az alapító ezt Bibliotheca Regnicolaris-nak nevezte, vagyis a Szent Korona országaiban (az alapítás pillanatában: Magyarországon, Horvátországban és Erdélyben) lakók nemzeti könyvtárának.
1925. december 1-jén ünnepélyes keretek között avatták fel a magyar rádió első stúdióját a VII. kerület, Rákóczi út 22. szám alatt. Nyitó beszédét Kozma Miklós, a Magyar Távirati Iroda elnök-igazgatója ezekkel a szavakkal kezdte: „A magyar kultúra fellegvára erős fegyverrel szaporodott. … Mindenki tudja, mit jelent, különösen Magyarország mai helyzetében az, hogy a hullámokon keresztül minden határon túl eljut a magyar szó.” [...] Erre az eseményre emlékezünk A MAGYAR RÁDIÓZÁS NAPJÁn.
Tudományszervezési és -terjesztési törekvések hazánkban először a XVIII. században jelentkeztek. Bél Mátyás (1718) és Bod Péter (1756) elgondolásai után, de tartósan működő, magyar nyelvű intézmény csak egy született: az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság, amely 1793-ban alakult meg Marosvásárhelyen.
Az egyesület megalakítása Bedő Albert, Divald Adolf és Wagner Károly nevéhez fűződik, a szervezet a Magyar Erdészegylet helyébe lépett, a mintegy 40 alapító kezdeményezésére. Az egyesület az 1848-ban megalapított Magyarhoni Földtani Társulat után a második, jelenleg is működő műszaki-gazdasági jellegű szervezete.
Az 1825. évi pozsonyi országgyűlésen Széchenyi István gróf kezdeményezte egy tudós társaság pénzalapjának megteremtését egy évi jövedelmének felajánlásával. Az 1861-ben kiírt építési pályázatot a német August Stüler, Berlin több múzeumának tervezője nyerte meg; az építkezést Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal vezette. A székházat 1865. december 11-én avatták fel.
Szilárd Leó és Enrico Fermi 1944. december 19-én nyújtotta be az atomreaktorra vonatkozó szabadalmi bejelentését az Amerikai Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalában.
