Margit, vagyis Árpád-házi Szent Margit (1242-1271), IV. Béla királyunk leánya, Szent Erzsébet unokahúga. Nevét Antiochiai Szent Margit, a középkor egyik legtiszteltebb női szentje után kapta, akinek ereklyéit nagyatyja, II. András a Szentföldről hozta magával. Az ókeresztény vértanút István király és Szent Márton mellett, népünk mindjárt patrona regni-ként tisztelte.
Szent László királyunk leányának – ő volt az első, akiről tudjuk, hogy ezt a nevet viselte, aki ugyanakkor Iréné néven bizánci császárné volt – csupán beceneve volt a Piriska, mégpedig épp az Iréné magyaros becéző alakjaként.
Boldoggá avatását már halála után 15 évvel elindították, amely azonban a történelem viharaiban hosszú időre elakadt. II. János Pál pápa 2003. március 3-án avatta boldoggá, ezekkel a szavakkal: „…sose helyezte a földi gazdagságot a valódi, mennyei gazdagság elé…”
Magyarországi Boldog Gizella (980 körül –1059) a bencés szerzetesek által nevelt bajor hercegnő, az első koronás magyar királyné, a veszprémi székesegyház alapítója keze nyomát ma is megcsodálhatjuk, hiszen az ő közreműködésével készült a koronázási palást.
2006. szeptember 17-én Erdő Péter bíboros a boldogok sorába emelte SALKAHÁZI SÁRA vértanút, szociális testvért a Szent István-bazilika előtti téren rendezett szertartáson.
Életét egy ittas orosz katona oltotta ki, miközben ő egy leányt védelmezett. Utolsó szavaival ellenségeinek bűnbocsánatért, a magyar nép számára Szent István könyörgéséért imádkozott. 1946-ban megkezdődött boldoggá avatási eljárásának előkészítése, ám a történelem sodrása nem tette lehetővé annak folytatását, így a vértanú püspököt csak később, II. János Pál pápa avatta boldoggá 1997. november 9-én.
Árpád-házi Boldog Jolán (1235/39-1298); a legújabb kutatások szerint 1244–1304). 1827-ben XII. Leó pápa a klarisszák és konventuális minoriták számára ünnepét engedélyezte, ezt XIII. Leó pápa egész Lengyelországra kiterjesztette.
I. László királyunk, a magyar lovagkor mintaképe, pogány ízű mondák és legendák vitéze, egykor a legnépszerűbb magyar szent. 1095. július 29-én halt meg. Halálát követően kultusza szinte azonnal virágba szökkent. Sírja csodatévő zarándokhely lett, mondák és legendák fonták be már életében is legendássá nőtt alakját. Szentté avatását azonban csak III. Béla kezdeményezte 100 év múlva.
András és Benedek, mester és tanítvány. Nem magyarok, de régi hazánk földjét szentelték meg. Legendájukat rendtársuk, Boldog Mór későbbi pécsi püspök írta meg.
ÁRPÁD-HÁZI SZENT HEDVIG (1373 –1399. július 17.) Nagy Lajos magyar és lengyel király leánya volt. Már életében szentként tisztelték, boldoggá avatását már 1426-ban kezdeményezték, azonban a történelem sodrásában többször elakadt, majd ismét előtérbe került e szándék. 1997. június 8-án II. János Pál pápa avatta szentté, Krakkóban.
ÁRPÁD-HÁZI SZENT KINGA (1224 –1292. július 24.) IV. Béla király elsőszülött gyermeke volt. VIII. Sándor pápa 1690-ben boldoggá avatta, majd XII. Ince pápa megtette Lengyelország egyik védőszentjévé.
Első királyunk a kereszténységben az István nevet kapta. A névválasztás tudatos lehetett az európai keresztény államok közé beilleszkedni vágyó Géza fejedelem részéről: István, görögül Sztephanosz azt jelenti: „koszorú, korona”.
Imre első királyunknak, Szent Istvánnak és Boldog Gizellának fia, akit német nagybátyja, a később szintén szentté avatott Henrik császár nevére kereszteltek.
Boldog Temesvári Pelbárt (1435 körül –1504. január 22.) híres hitszónok, oktató, skolasztikus író volt, beszédeinek három kötetes gyűjteménye a Pomerium…, amelyet 1480–1500 között írt meg.
A magyar katolikus egyház november 13-án tartja A MAGYAR SZENTEK ÉS BOLDOGOK EMLÉKNAPJÁt, mindazokét, akiknek ereklyéit a magyar templomokban tisztelik, magyar földön születtek vagy Magyarországhoz kötődnek.
