Egy fontos területmérési eszköz, a planiméter feltalálója, MILLER ALBERT (Tápiószele, 1818. február 6. – Graz, 1897. október 31.) a magyar és az európai tudománytörténetnek is jeles alakja. 1837 és 1840 között a híres selmecbányai Akadémián tanult bányászatot és kohászatot – ez a két mérnöki terület akkor még nem vált külön. Az ausztriai sóbányáknál szerzett gyakorlatot, majd 1847-ben visszakerült Alma Materébe, ahol a geometria-építészet tanszék tanára, majd tanszékvezetője lett. A szabadságharc szakította félbe itteni karrierjét, 1848-ban Leobenbe távozott és az ottani bányászati-kohászati akadémián tanított 1872-ig. Geodéziai elméleti munkássága nemzetközi jelentőségű, mivel 1855-ben Jakab Amslerrel egyidejűleg, de tőle függetlenül találta fel és szabadalmaztatta a poláris és ortogonális rudas planimétert, a terület mérésére szolgáló fontos eszközt. További találmányai: a kompenzáló poláris planiméter és a gömbplaniméter; ez utóbbinak elvét is ő dolgozta ki. Számos publikációját német nyelven tette közzé – akkoriban a műszaki élet szaknyelveként ezt használták a Monarchiában.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Csáky Károly: Híres selmecbányai tanárok; Évfordulóink a műszaki és természettudományokban, 1993)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
