ZSIGMONDY RICHÁRD [Richard A. Zsigmondy] (Bécs, 1865. április 1. – Göttingen, 1929. szeptember 23.): Nobel-díjas kémikus, a kolloidkémia megalapítója és egyik legkiválóbb kutatója.
BÁRÁNY RÓBERT [Robert Bárány] (Bécs, 1876. április 22. – Uppsala, 1936. április 8.): orvos, 1914-ben orvosi Nobel-díjat kapott a belső fülben lévő egyensúlyszerv fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkájáért. Ezt az élettani reflexmechanizmust Bárány-féle kalorikus reakciónak nevezik.
OLÁH GYÖRGY [George A. Olah] (Budapest, 1920. május 22.): vegyészmérnök, legfontosabb eredménye az 1994-évi kémiai Nobel-díjjal jutalmazott „hozzájárulása a karbokationok kémiájához”.
A Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán 1917-ben nyert orvosdoktori diplomát. Ezután hollandiai, németországi, angliai és amerikai egyetemeken dolgozott. 1928-ban hívta meg Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a szegedi egyetemre. Katedráját 1930-ban foglalta el, és folytatta korábban megkezdett kutatásait a biológiai oxidációs folyamatok mechanizmusával és az általa felfedezett C-vitaminnal kapcsolatban. 1937-ben orvosi Nobel-díjat kapott „a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért, különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis vonatkozásában”.
ELIE WIESEL (Máramarossziget, 1928. IX. 30. – New York, 2016. július 2.) író, az 1986. évi Nobel békedíjat azért kapta „mert egyik legfontosabb vezéralak és szellemi vezető volt azokban az időkben, amikor az erőszak, az elnyomás és a fajgyűlölet rányomta bélyegét a világ arculatára.”
WIGNER JENŐ (Budapest, 1902. november 17. – Princeton. N.J., 1995. január 4.) , az egyik legismertebb Nobel-díjas magyar származású tudós, fizikus, a világ első reaktormérnöke.
