A torpedó feltalálója, LUPPIS JÁNOS (Fiume, 1813. január 27. – Torrigia, 1875. ?) az osztrák–magyar haditengerészet tisztje volt. Az 1860-as évek elején készítette el találmányának, a torpedónak első, kezdetleges modelljét. Ez tulajdonképpen egy kis csónak volt, kétoldalt parafa lemezekkel megerősítve, ami biztosította a víz felszínén maradást. A csónak elülső részén volt a robbanóanyag, ami a legkisebb ütődésre robbant. A propellert hosszú tengelyű óramű hajtotta. A kormányzást a partról, kötelekkel végezték. Luppis ezt a modellt mutatta be a hadügyminisztériumnak, de tervét nem értékelték, anyagi támogatást nem kapott. 1864-ben társult a Fiuméban letelepedett Robert Whitehead angol származású tervezővel és hajógyárossal (aki később Budapesten, a Népszigeten is alapított hajógyárat). A fiumei üzemben készült el két év alatt, 1866-ra az első korszerű torpedó, a későbbi tengeri harcok félelmetes fegyvere. Az új harci eszköz már 1000 méter távolságot tudott befutni, és biztosan eltalált egy 60 méter hosszú álló célt. A hajtóerőt egy 25 atmoszféra nyomásra feltöltött légtartály szolgáltatta. A torpedó két legfontosabb alkatrészét, az oldalirány megtartására szolgáló pörgettyűt és váltótolattyút, valamint az expandáló nagynyomású levegő lefagyását meggátló fűtőberendezést és a vele egybeépített vízpárologtatót is magyarok találták fel: az előbbit Obry Lajos arzenál művezető, az utóbbit pedig Gesztessy János sorhajóhadnagy. A torpedót alkalmassá tették felszíni, víz alatti, később pedig repülőgépről való indításra is. A feltalálók hamarosan komoly üzleti sikert könyvelhettek el. Anglia, Németország, Oroszország, Franciaország és Japán nagyobb mennyiséget rendeltek az új fegyverből; a fiumei gyárat jelentősen bővítették majd részvénytársaságot alapítottak. Luppis János találmányáért 1869-ben magyar nemességet kapott.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Dr Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1988 [Petneházy Zoltán])
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Vedres András: Találmányok és környezetvédelem (részlet)
A légmotor egy olyan erőgép, amelyben a sűrített levegő normál nyomásra történő kitágulása végez munkát. Ez történhet egy dugattyús motorban, vagy turbinában. A közlekedésnél az első légmotort egy fegyvernél használták. Luppis János magyar fregattkapitány 1860-ban feltalálta az olyan torpedót, amelyben sűrített levegő légmotor segítségével forgatta a hajócsavart, és hajtotta a víz alatt ezt az egyszer használatos eszközt gyilkos terhével. A sűrített levegőt magában a torpadóban tárolták, amely a nagy nyomás elviselésére vastag acéllemezből készült, ezért a súlya tekintélyes volt, ami kellett a nagyobb romboló hatáshoz.
