Keress

Faller Jenő Veszprém megyei művelődéstörténeti munkássága
(részlet) 

1957-ben nyitják meg Sopronban a Központi Bányászati Múzeumot, melynek alapjait Faller Jenő rakta le, s annak lesz igazgatója. A soproni múzeum vezetése mellett kezdeményezi, majd szakmailag irányítja az ajkai, salgótartáni és rudabányai helyi bányászati múzeumokat. Sopronban a helyi Hazafias Népfront Városi Bizottságának elnöke, a Városi Tanács tagja, élénk közéleti tevékenységet fejt ki egészen 1966 december 23-án bekövetkezett haláláig.
Faller Jenő szakcikkei, helytörténeti, bányászattörténeti munkái 1924-től vidéki lapokban (Tata-Tóvárosi Híradó, Veszprémvármegye, Veszprémi Hírlap, Zirc és Vidéke, Fejérmegyei Napló), majd 1926-tól főleg a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg, élete két utolsó évtizedében a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztálya Közleményeiben, a Soproni Szemlében. Több, mint háromszáz tanulmányban foglalkozik a magyar bányászat múltjával. „A magyar bányagépesítés úttörői a XVIII. században" című, 1953-ban megjelent könyvéért a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot nyeri el. A Nehézipari Műszaki Egyetem 1960-ban doktorrá avatja. Eredményes munkásságáért számos kitüntetésben részesült.

Faller Jenő: A brennbergi szénbányászat úttörői II. Zoller (Xavér Ferenc) (1738–1800)
(részlet) 

Amikor a soproni magisztrátus 1768-ban megbuktatta Terstyánszky Dániel aknanyitását, a következő évben Mária Terézia rendeletére, s hogy jogait megvédje, kénytelen volt maga munkába kezdeni a „Brennender Bergen.”
A város ekkor – mint tudjuk – Mayer Mihály göttweigi bányász irányításával 10 hónapig folytatta a munkát, majd miután Morgenbesser Ferenc Antal alsóausztriai bányabíró szakvéleménye alapján sikerült a bányászatot újból megszüntetnie, 16 évig senki sem nyult a szénhez.

Így nem csodálkozhatunk, hogy amikor 1786-ban Zoller Xavér Ferenc soproni órás személyében új vállalkozó jelentkezett a magisztrátusnál azzal, hogy bányászkodni akar, sokan úgy tekintették, mintha ő fedezte volna föl Brennberget, ahogy azt a későbbi idevonatkozó irodalom is följegyezte. Érthető ez annál is inkább, mert Zoller 1786-ban valóban új, szűz területen látott munkának, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy később az igazi fölfedezővel, Rieder János György szögkováccsal szemben úgy könyvelték el, hogy ő találta meg a szenet s kezdte meg annak bányászatát. A Sopron XVIII. századvégi iparosításában jelentős szerepet játszó órás, illetve bányavállalkozó életéről és munkásságáról egyébként a következőket jegyezhetjük föl.

Zoller a svábhercegségbeli Bierlingenben született 1738-ban s 30 éves korában, 1768-ban telepedett le Sopronban mint órás. Személyi adatait onnét tudjuk, hogy Sopronba érkezése után röviddel iparengedélyt és polgárjogot kért a tanácstól, mely 1768. dec. 21-i ülésén tárgyalta kérését. Atyja, Zoller Mátyás, a bádeni nagyherceg udvari órása volt, így mesterségét atyjánál tanulta ki, s minden valószínőség szerint – ahogy azt későbbi munkássága is igazolja kitűnő szakismerettel jött Sopronba s kért, mint kisórás iparengedélyt a tanácstól. A fönnmaradt tanácsjegyzőkönyv szerint Zoller kérése nem ment egészen simán, mert Weiss, „az egyetlen soproni kisórás”, félve a fiatal versenytárstól, mindent elkövetett, hogy megakadályozza az engedély kiadását. És valóban, annak ellenére, hogy Weiss nem állt nagy becsben a városban s a tanácsnak is az volt a véleménye, hogy legjobban teszi, ha visszamegy Prágába, ahonnan jött, sikerült elhalasztatnia a tanács döntését, mely azután csak 1769. márc. 1-i ülésén határozott végleg, s adta meg Zollernek az engedélyt mesterségének gyakorlására azzal, hogy tartozik az előírt „mesterpénzt” lefizetni s egy „remeket” bemutatni.