VÁLYI K. ANDRÁS (Miskolc, 1764. november 30. – Pest, 1801. december 2.): földrajztudós, egyetemi tanár, a francia enciklopédista módszertan magyar alkalmazója a földrajztudományban. 1789-től a kassai tankerület tanfelügyelője, 1791-től haláláig a pesti egyetemen az akkor létesített magyar nyelv és irodalom tanszék tanára volt. Magyarországról készített leírásában (Magyarországnak leírása, (mellyben minden hazánkbéli vármegyék, városok, faluk, puszták; uradalmak, fábrikák, huták, hámorok, savanyu és orvosló vizek, fördőházak, nevezetesebb hegyek, barlangok, folyóvizek, tavak, szigetek, erdők, azoknak hollételek, földes urok, fekvések, történettyek, külömbféle termésbeli tulajdonságaik, a betüknek rengyek szerént feltállaltatnak) (I – III., Buda, 1796 – 99)); betűrendben ismerteti az ország városait és falvait földrajzi, gazdasági, nemzetiségi stb. vonatkozásban. Magyarország térképét is kiadta (1798). Élete utolsó éveiben beutazta az országot, meglátogatta a városokat, várakat és azokról rajzokat készített munkája számára.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
