ANGELI LAMBERT (Isztimér, 1916. december 10. – Budapest, 1971. május 9.): kertészmérnök, növénynemesítő, az étkezési paprika kutatója. 1937–40-ben a Kertészeti Tanintézetben, ill. a Kertészeti Akadémián folytatott tanulmányokat, 1944-től a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tanársegédje, adjunktusa, majd docense. 1965-től a Kertészeti Kutató Intézetben tudományos főmunkatárs volt. Fő kutatási területe a zöldségtermesztés, főleg az étkezési paprika kutatása, agrotechnikai kísérlete és nemesítése volt. Csokrosítási programja alapot teremtett az étkezési és a fűszerpaprika további nemesítéséhez. Utolsó éveiben a vírusrezisztencia-nemesítés terén ért el eredményeket. Munkásságáért a Fleischmann Rudolf-emlékplakettet kapta (1971).
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Zatykó Lajos : Paprikanemesítés Angeli Lambert nyomdokain
(részlet)
CSÍPMENTESEN
A C-vitamin felfedezése kapcsán Szent-Györgyi Albert neve mellett óhatatlanul mindenkinek eszébe jut a pirospaprika. Kevésbé ismert, hogy a fehér paprika népszerűvé válása is hazánkból indult második világhódító útjára, miután a 100 éve született Angeli Lambertnek sikerült megfosztani az erejétől, s így már nemcsak ízesítőként, hanem nagyobb mennyiségben is fogyasztható.
A nevében idegen csengésű Angeli Lambert kutatási területe mindenekelőtt a paprikanemesítés volt, emellett azonban különféle területeken volt eredményes: így például cikóriatermesztés, gombatermesztés, paradicsomnemesítés, sütőtökhibridek nemesítése, límabab és okra honosítása, termesztéstechnológiák korszerűsítése fűződik a nevéhez. Ő a magyar hibridpaprika-nemesítés elindítója. Nem sokkal halála előtt a paprika vírusrezisztenciára való nemesítését is megkezdte, de ennek eredményeit már nem érhette meg. Angeli Lambertnek mindössze 20 év adatott a paprikanemesítésben, mégis a három legfontosabb paprikanemesítési területre – a konstans fajták létrehozására, az F1 hibridfajták nemesítésére és a rezisztencianemesítésre – vonatkozó stratégiai döntései és első eredményei megalapozók voltak számunkra napjainkig.
Forrás: Élet és tudomány 71. évf. 29. sz. (2016. július 15.)
