A neves és külföldön is sikeres hídtervező, az Erzsébet-híd újjáépítője, SÁVOLY PÁL (Budapest, 1893. január 30. – Budapest, 1968. december 29.) mérnöki oklevelének megszerzése után, 1920-tól néhány évig Hollandiában, Belgiumban és Luxemburgban dolgozott tervezőmérnökként. Több európai, egy kínai és egy mexikói híd társtervezője volt. 1925-ben Budapesten nyitott önálló mérnöki irodát. Számos vasbetonvázas épületet, zsilipet és egyéb műtárgyat tervezett magánvállalkozóként. Nevéhez fűződik a Lánchíd és a Margit híd valamint a Boráros tér aluljáró rendszerének kialakítása és ő tervezte a Nyugati pályaudvar mögött található Ferdinánd-hidat is. A II. világháborút követően a Mélyépterv vállalatnál dolgozott, majd az Uvaterv hídtervező részlegét vezette. Gyakorlatilag minden jelentősebb magyar híd tervezésében részt vett. Kiemelkedő munkái közé sorolható az újpesti, a bajai és a dunaföldvári vasúti Duna-híd, a tokaji és a szolnoki Tisza-híd. Az ő irányításával készültek hazánkban az első modern hegesztett hídszerkezetek. A tervezővállalatnál külföldi megrendelésre is dolgoztak; jelentős feladat volt a heluani Nílus-híd megalkotása, amely tekintélyes méretekkel rendelkezett 9 nyílású, 812 méter hosszú építményként. Sávoly Pál főműve az új budapesti Erzsébet híd megtervezése volt, amely komoly nemzetközi elismerést is aratott és a főváros egyik legtöbbet fényképezett ékessége lett.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993 [Platthy Pál], Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
