CSÓKÁS FERENC, (Kecskemét, 1824. február 3. – Cegléd, 1905. november 30.): kecskeméti parasztgazda, a homoki szőlő- és gyümölcstelepítés egyik magyar úttörője.
BITTERA GYULA (Nagyszalonta, 1893. február 9. – Budapest, 1970. október 21.) az illóolajgyártás és gyógynövénytermesztés külföldön is elismert szakembere.
CSIZMADIA ERNŐ (Beje, 1924. február 10. – Budapest, 1984. november 14.): agrárközgazdász, gazdaságpolitikai szakember, egyetemi professzor, szövetkezetelméleti szaktudós.
BÁLDY BÁLINT, Bellosics (Baja, 1896. február 26.– Gödöllő, 1971. szeptember 26.): Kossuth-díjas mezőgazdász, a magyarországi baromfitenyésztés tudományos kidolgozásának egyik kiemelkedő alakja. Nevéhez fűződik a baromfikeltető-gépek elterjesztése.
PETHE FERENC (Büdszentmihály, 1763. március 30. – Szilágysomlyó, 1832. február 22.) a magyar mezőgazdasági szakirodalom egyik megteremtője, a keszthelyi Georgikon tanára.
WINTERL JÓZSEF JAKAB (Steyr, Felső – Ausztria, 1739. április 15. – Pest, 1809. november 23.): osztrák származású orvos, vegyész és botanikus, a dualisztikus kémiai rendszer magyarországi meghonosítója.
SZABÓ BÉLA, (Aknaszlatina, 1896. április 16. – Budapest, 1982. április 14.): műkertész, egyetemi tanár, a vadon termő gyümölcsök begyűjtésének és feldolgozásának magyarországi megszervezője, az alkoholmentes gyümölcslevek és üdítőitalok nagyüzemi méretű előállításának kezdeményezője.
TESSEDIK SÁMUEL, (Alberti, 1742. április 20. – Szarvas, 1820. december 27.): evangélikus lelkész, író, pedagógus, az alföldi mezőgazdaság gyakorlati fejlesztője, a lucerna magyarországi meghonosítója.
LACZKÓ ALADÁR, (Debrecen, 1892. július 2. – Szeged, 1969. augusztus 7.): agrárkutató, jelentős agrotechnikai megoldások kidolgozója az őszi lentermesztés és a vetőmag-fémzárolás terén.
GIRÓKUTI FERENC, Pinczker (Juta, 1816. július 23. – Budapest, 1895. szeptember 16.): mezőgazdász, mezőgazdasági szakíró, a hazai kertészeti szaksajtó megteremtője.
BÉKESSY JENŐ, (Debrecen, 1874. július 26. – Budapest, 1958. május 14.) állattenyésztési szakember, a magyarországi állattenyésztés irányításának egyik jeles alakja.
BORBÁS VINCE, (Ipolylitke, 1844. július 29. – Kolozsvár, 1905. július 7.): egyetemi tanár, a 19. század legnagyobb magyar botanikusa, a magyar flóra- és növényföldrajzi kutatás korszerűsítője.
LIPPAI JÁNOS (Pozsony, 1606. november 1. – Trencsén-fürdő. 1660. június 2.) , az első magyar nyelvű tudományos kertészeti kézikönyvünk szerzője, gyümölcskutató.
BAKÓ GÁBOR, (Pest, 1871. december 22. – Szekszárd, 1948. május 23.): növényvédelmi szakember, entomológus, a szőlőmoly elleni védekezés egyik kidolgozója.
