Ma 2025. május 14. szerda, Bonifác napja van.
Szarvasy Imre születésnapja – 1872
1872. január 5.

SZARVASY IMRE (Pest, 1872. január 5. – Budapest, 1942. május 15.): vegyészmérnök, műegyetemi tanár, elismert kutatója az elektromosság növényekre gyakorolt hatásának.
Tanulmányait a műegyetemen végezte 1894-ben, 1896-ban a tudományegyetemen bölcsészdoktor lett. 1894-től a műegyetemen volt tanársegéd, 1897-től külföldi tanulmányutat tett, 1899-ben adjunktus, 1900-ban magántanár, 1905-ben az elektrokémiai tanszék vezetője lett. Értekezései a kémiai technológia számos területét ölelik fel, elektrokémiai vonatkozású tanulmányai, valamint az erdélyi földgáz értékesítésére vonatkozó vizsgálatai különösen jelentősek. Behatóan tanulmányozta az elektromosságnak a növények fejlődésére gyakorolt hatását. 1909-től 1929-ig mint a Természettudományi Társulat választmányi tagja a kémiai szakosztály munkájában tevékenyen részt vett. A Chemiai Folyóiratnak szerkesztőségi tagja volt. Tagja volt a felsőháznak. Huttkay Sándor foglalta könyvbe előadásait Elektrochemia címmel (Bp., 1924).


Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

Kósa László: Pisti a gyógyszergyárban (Örkény István a száműzetésben) 
(részlet)

Pisti, a mókamester

Mókáiban olykor messzire merészkedett, azt sem bánva, hogy a vizsgáztató előbb-utóbb megelégeli a dolgot. Szarvasi-nál, [dr. Szarvasy Imre okleveles vegyész, az elektrochemia nyilvános rendes tanára, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja – A szerk.] az elektrokémia professzoránál is így történt. Az ólomakkumulátor katódjának és anódjának fölcserélését a professzor először csupán szótévesztésnek minősítette, és jóindulatúan helyreigazította Pistát. Ő azonban – ámbár tudta, mi a valós helyzet – váltig be akarta bizonyítani, hogy a professzor téved. Különféle érveket – egytől egyig álérvet – sorakoztatott fel a kuncogást visszafojtani igyekvő, tenyerüket szájukra, orrukra tapasztó hallgatóság – s gondolom: önmaga – szórakoztatására, míglen a türelmét végleg elvesztő Szarvasi meg nem elégelte a rá nézve mégiscsak sértő helyzetet.