Az első telefonvonal a Duna jobb partján épült meg a távíróvonal mellett, majd 1893-ban a Duna bal partján a másik vonal. Az összeköttetés építésekor már magyar cégek is nyújtottak be ajánlatot.
Ruszkabányán 1803-ban létesítettek először vaskohót, Hofmann Antal és testvére Hofmann Ferenc. majd 1803. október 14-én a katonai kincstár meghatalmazottjával szerződést kötöttek, majd megkezdték a vasérctelep feltárását és a szükséges épületek létesítését.
A kerületi elöljáróságok már 1893-tól – a kerületi mérnökök irányításával – az utak, csatornák fenntartásával, javításával, valamint a fővárosi tulajdont képező épületek karbantartásával kapcsolatos feladatokat látták el. Engedélyezték a házicsatorna-bekötéseket, ellenőrizték az építkezéseket, ők adták ki a lakhatási, használatbavételi engedélyeket.
A balparti körvasút 7 km hosszban valósult meg, a Rákos-rendező pályaudvar és Rákospalota közötti összeköttetést megteremtő szárny a MÁV kezelésébe került. A jobbparti szárny szeptember elsejére készült el, 6 km hosszban. A két vasúti szakasz összekapcsolására az újpesti összekötő vasúti híd megépítésével került sor, amelyre a kereskedelmi miniszter 1894. év elején adott ki engedélyt.
A helyi érdekű vasutak létesítése hazánkban 1880-ban kezdődött. A vontatást gőzmozdonyok végezték. A lóvasúttól eltérő üzemmód miatt a BKVT leányvállalataként létrehozták a Budapesti Helyi Érdekű Vasutak Rt-t, amely 1890. január 1-jén kezdte meg működését.
Az 1974-ben aláírt Adria Kőolajvezeték Egyezmény értelmében 1978-ra megépült a horvátországi Omisaljból induló, évi 10 millió tonna kapacitású vezeték, mely egyben összeköttetést teremtett a Barátság kőolajvezeték-rendszerrel. A csővezeték Berzence mellett lép át Magyarország területére és Százhalombattánál ér véget.
A madagaszkári expedíció: 1773. április 22-én indult el három hajóval a franciaországi Lorient kikötőből, és szeptember 21-én kötött ki a Madagaszkártól keletre levő francia szigeten. Hamarosan megtelepedett leendő főhadiszállásán, a malgasok szigetén, ahol két erődöt is emelt támaszpontul, majd 1774. február 14-i partraszállása után az Antongil-öbölben, az Antainambala-folyó torkolatánál megalapítja (a francia uralkodó tiszteletére elnevezett) Luisbourg városát.
A bős-nagymarosi vízlépcső ötlete még az 1900-as évek elején merült fel, komolyan azonban csak a szocialista tervgazdálkodás idején kezdett el vele foglalkozni az állami vezetés. A vízlépcsőrendszer terveinek első vázlatát az 1950-es években a Budapesti Műszaki Egyetemen Mosonyi Emil professzor vezetésével alkották meg. Gazdasági és ökológiai, hidrobiológiai és környezetvédelmi megfontolások kezdettől fogva szerepet játszottak abban, hogy a szakmai közvélemény, és sokáig a politikai elit sem fogadta osztatlan örömmel a tervet.
Budapest főváros 1891. július 10-én nemzetközi pályázatot írt ki egy központi vásárcsarnok tervezésére és kivitelezésére, amelynek alkalmasnak kellett lennie a nagy- és kiskereskedelemre is, továbbá vasúti vágányok bevezetésére és a Dunán szállított áruk alagúton keresztül történő továbbítására.
Pecz Samu tervei alapján 1893 augusztusában kezdődött az építkezés, első lépésben nagyszabású tereprendezéssel, a meglevő épületek bontásával. A csarnok ünnepélyes átadására 1897. február 15-én került sor.
A vízügyi igazgatás központi szervei közül elsőként az Országos Vízépítészeti Hivatalból hat szakterületi osztállyal megalakult Országos Vízépítési Igazgatóság igazgatási és műszaki történeti szempontból is jelentős tevékenységéről maradtak fenn értékes dokumentumok. E szervet a Földmívelésügyi Minisztérium 1899-ben a dunai és tiszai vízi munkálatok, a társulatok ellenőrzése, a vízjogi-engedélyezési ügyek intézése, később a vízellátási teendők ellátása céljából hívta életre.
Közismert, hogy a céhrendszer zártsága, monopolisztikus jellege már a XVIII. században is, de különösen a XIX. század folyamán mennyire akadályozta, illetve torzította az iparfejlődést. Felszámolására és a modern szabályozásra mégis csak a XIX. század utolsó harmadában került sor.
Az 1872:VIII. tc. kimondta, hogy a törvény életbelépésétől számított három hónapon belül minden céhnek meg kell szűnnie. A szabad ipargyakorlás alanyi joggá vált.
Az autóbusz, mint tömegközlekedési eszköz, a XIX-XX. század fordulóján kezdett Európa-szerte tért hódítani. Az első autóbusz-üzemet 1903-ban, Londonban létesítették, ezt 1905-ben a berlini, majd 1906-ban a párizsi követte. Budapesten legelőször a Svábhegy és a János-hegy közötti idényjárattal kísérleteztek. Több éves előkészületek után a Székesfővárosi Közlekedési Rt 1915. március 1-jén indította el első járatát az Andrássy úton. Az autóbuszok 15 percenként követték egymást.
A kereskedelmi miniszter rendelete szerint ettől kezdve csak kisméretű (25x12x6,5cm) téglát szabad gyártani. A rendelet megállapította a vakolatlan téglafalméreteket is: 12, 25, 38 és 51 cm-ben. A rendeletet a Mérnök- és Építészegylet Közlönye is ismertette.
1912-ben az egyre növekvő kelet-európai és oroszországi fotópapír igények kielégítésére felvetődik a Kodak akkori gyártási kapacitásainak bővítése. 1913-ban megkezdődik az építkezés, az I. világháború kitöréséig felépül az első víztorony, a gépház, a baritáló épület és a gépészlakás. A háborús viszonyok miatt évekig elhúzódó gyártelepítés az 1922. március 1-én tartott ünnepélyes megnyitó után kezdte folyamatos működését meg a Kodak váci gyára. A termelés angol vezetőség irányításával, 48 fővel indult el.
A Budapesti Mérnöki Kamara 75 éve, 1924. március 8-a és 12-e között tartotta alakuló közgyűlését a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet budapesti székházában.
Az 1867. évi kiegyezés egyik következményeként a kataszteri felmérési munkálatok irányítása Bécsből átkerült Budára, a Pénzügyminisztérium felügyelete alá tartozó Állami Földméréshez. A Bécstől való független működés érdekében vált szükségessé egy saját nyomdaüzem felállítása.
1850. március 18-án alakult meg a Pesti Kereskedelmi és Iparkamara, amelynek első elnöke Valero J. Antal selyemgyáros, alelnöke Hild József építész lett. 1852-től Pest-budai Kereskedelmi és Iparkamara néven képviselte a kereskedelem és ipar érdekeit a törvényhozásnál, a kormánynál és a hatóságoknál.
1975. április 4-én a Lánchíd budai hídfőjénél, a Clark Ádám téren, a sikló előtti parkban avatták fel az országos főútvonalak kiindulópontját, a 0 km-t ábrázoló térplasztikát, Borsos Miklós szobrászművész alkotását.
A víz alatti robbantásra már ismert volt Ivan Schlenker módszere, amelynek lényege az volt, hogy a robbanótöltetet egy harang alá helyezték. Puskás találmányi gondolata abban állt, hogy megváltoztatta a harang alakját és egy kis gyutacsot alkalmazott. A gyutacs a töltettel együtt robbanva rászorította a harangot a sziklára és így a sziklarombolás nagyobb hatásfokkal történt. Puskás találmányára német, amerikai és svéd szabadalmi oltalmat szerzett.
A Budapesti Nemzetközi Vásár „őse” az 1906-ban a Vigadó egyik helyiségében megrendezett Márciusi Vásár volt, amely a hazai termékek vásárlását és fogyasztását szorgalmazó „Tulipán Mozgalom” kezdeményezésére jött létre és lényegében árumintavásár volt. 1907-től a városligeti Iparcsarnokban rendezték meg, mint Tavaszi Vásárt. 1912-től a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara vette át a rendezést, 1918-tól pedig a vásár nemzetközi jellegű lett és neve Keleti Vásár-ra változott. 1925-től kapta meg ettől kezdve végleges nevét, a Budapesti Nemzetközi Vásárt.
A Ferihegyi repülőtér építése már 1940-ben elkezdődött, ezt azonban még csak a honvédség vehette igénybe. A háborúban három légitámadás érte, használhatatlanná vált. Újjáépítése 1948-1950 között történt. 1950. május 7-e óta használja a polgári légiközlekedés.
Négyéves építőmunka után, 1913. június 16-án a Városligetben megnyílt a Széchenyi Gyógyfürdő. A fürdő épületét 1909 és 1913 között Czigler Győző és Dvorzsák Ede tervei szerint építették neobarokk stílusban.
A hatvanas évek elején az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt által végzett geofizikai, szeizmikus mérések mutatták ki az algyői boltozatot, amelyen a Tröszt 1965-ben megkezdte 1. számú kutatófúrását. Eközben ugyanezen a területen a Vízkutató és Fúró Vállalat által Tápén végzett vízfúrásnál olajkitörés következett be 1965. július 7-én.
Az European Gas and Electric Co. (EUROGASCO) és a magyar állam között 1933-ban megkötött szerződés értelmében a dunántúli kutatások sikere esetén az EUROGASCO-nak Magyarországon bejegyzett olajtermelő vállalatot kellett alapítania. 1937-ben a Zala megyei Budafapuszta környékén ipari kitermelésre alkalmas méretű olajmezőt fedeztek fel. A MAORT (Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság) alapszabályának elfogadása után, 1938. július 15-én alakult meg hazánk első olajbányászati vállalata 14 millió 357 ezer pengő részvénytőkével.
A selmecbányai Szklenó-fürdőn 1786 szeptemberében tartották a világ első nemzetközi műszaki-tudományos (bányászati-kohászati) konferenciáját, melynek legfőbb célja a Born Ignác által kifejlesztett új nemesfém kinyerési eljárás bemutatása volt.
A rövid életű Magyar Középponti Vasúti Társaság az ország második vasútvonalát az 1846. július 15-én üzembe helyezett első, pest-váci vonal elkészülte után alig több mint egy évvel nyitotta meg.
1897. szeptember 6-án Tata-tóvárosban, a világon először acetilén közvilágítást helyeztek üzembe. Ferenc József szeptember 10-15. között találkozott a városban egy hadgyakorlat alkalmából II. Vilmos német császárral, a díszes világítást a találkozó tiszteletére hozták létre. A berendezést, amely 500 lámpát szolgált ki, a budapesti Acetiléngáz Rt. készítette, Berdenich Győző mérnök, feltaláló és gyártulajdonos tervei szerint.
A dunai gőzhajózás megindulása (1817. március 21.) után közel három évtizeddel jelent meg a Balatonon az első gőzhajó. Egyik kezdeményezője és tetemes részben anyagi támogatója Széchenyi István volt.
A Vaskapu a Pojana-Ruszka hegység és a Godján-Szárkő hegység közötti vízválasztó hágó, amelyet a Duna áttörése választ ketté. Több ízben is fölmerült hajózhatóvá tétele, de igazán komolyan csak Széchenyi István kezdett el a kérdéssel foglalkozni, amikor megbízta Vásárhelyi Pált az Al-Duna feltérképezésével. A munkálatok megkezdésére azonban csak 1878-at követően nyílt lehetőség, amikor egy nemzetközi konferencián született döntés értelmében a nagyhatalmak kicsikarták Szerbiától és Romániától a hozzájárulást a csatorna megépítéséhez.
A csatornát fényes ünnepség keretében nyitották meg 1896. szeptember 27-én. Elsőként a Ferenc Józsefről elnevezett luxusgőzhajó haladt át az új víziúton, fedélzetén a három érintett ország: Magyarország, Románia, valamint Szerbia királyaival és kíséretükkel.
A világ egyik legszebb konzolos hídját, a Ferenc József (ma: Szabadság) hidat, amely a Fővám és a Gellért teret köti össze, 1896 október 4-én nyitották meg névadója, a király jelenlétében.
A XIX. század végén két villamossági vállalat működött a főváros területén: a Magyar Villamossági Részvénytársulat, amely 1893. október 13-án, és a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság, amely 1893. november 1-jén kezdte meg az áramszolgáltatást.
A mai Néprajzi Múzeum épülete eredetileg a Magyar Királyi Igazságügyi Palota céljára készült, az épület felavató ünnepségére 1896. október 20-án került sor, amelynek során a zárókövet I. Ferenc József helyezte el. 1972-ben kapta meg állandó és időszakos kiállítások céljaira a Néprajzi Múzeum.
Az Iparművészeti Múzeum alapítását Rómer Flóris kezdeményezte 1864-ben. Az épület tervezésére 1891. május 15-i határidővel pályázatot írtak ki. Az első díjat a Lechner Ödön – Pártos Gyula tervezőpáros kapta. A zárókő letételi ceremóniára 1896. október 25-én került sor.
1976. október 28-án került közzétételre a RU0158 ügyiratszámú „Térbeli logikai játék” című szabadalmi bejelentés, amely később a legsikeresebb magyar találmánnyá vált „bűvös kocka” vagy „Rubik-kocka” néven.
Kandó a Ganz gyárban kezdte kísérleteit, az 50-es periódusú, ipari váltakozó áram közvetlen felhasználását az általa kidolgozott fázisváltós mozdony tette lehetővé. A fázisváltós rendszer első, 2700 lóerős próbamozdonya 1923. október 31-én futott végig az e célra ideiglenes felszereléssel ellátott Budapest Nyugati pályaudvar és Alag közötti fővonalszakaszon.
1940-ben a Magyar Bauxitbánya Rt. új, korszerű timföldgyár és alumíniumkohó létesítését határozta el. Az építkezés 1941 tavaszán kezdődött Ajkán, a bauxit lelőhelyek közelében és 1942. november 20-án a hidrátszűrés megindításával megkezdődött a termelés az új létesítményben.
1925. december 1-jén ünnepélyes keretek között avatták fel a magyar rádió első stúdióját a VII. kerület, Rákóczi út 22. szám alatt. Nyitó beszédét Kozma Miklós, a Magyar Távirati Iroda elnök-igazgatója ezekkel a szavakkal kezdte: „A magyar kultúra fellegvára erős fegyverrel szaporodott. … Mindenki tudja, mit jelent, különösen Magyarország mai helyzetében az, hogy a hullámokon keresztül minden határon túl eljut a magyar szó.” [...] Erre az eseményre emlékezünk A MAGYAR RÁDIÓZÁS NAPJÁn.
Az 1825. évi pozsonyi országgyűlésen Széchenyi István gróf kezdeményezte egy tudós társaság pénzalapjának megteremtését egy évi jövedelmének felajánlásával. Az 1861-ben kiírt építési pályázatot a német August Stüler, Berlin több múzeumának tervezője nyerte meg; az építkezést Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal vezette. A székházat 1865. december 11-én avatták fel.
Széchenyi István kezdeményezésére 1838. december 26-án megalakult a Pesti Hengermalom Társaság és ezzel megalapították hazánk első, gyár jellegű gőzmalmát.
