MAURER GYULA, (Kassa, 1872. január 23. – Budapest, 1948. július 8.): műtárgyépítő mérnök, a Csepel-szigeti szabadkikötő építésének vezetője. A budapesti műegyetemen végzett tanulmányai után (1893) előbb a vízépítési tanszék tanársegédeként működött (1894). Külföldi tanulmányútja során Németországban a Rajna-szabályozásnál dolgozott, majd hazatérve a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Szolgálatának munkatársaként a Bega-szabályozási Kirendeltséghez került, 1912-ben ennek főnöke lett. Itt építette az écskai vízlépcsőt. 1915-ben a Sajószabályozási Kirendeltséghez került, 1919-től kerületi felügyelő, 1921-től a Budapesti Nemzeti és Szabadkikötő Kormánybiztosság helyettes vezetője lett, majd Zielinski Szilárd halála után, 1924-től 1932-ig kormánybiztosa. A szaklapokban több tanulmánya jelent meg a Bega-szabályozással és a budapesti szabadkikötő építésével kapcsolatban.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ, Magyar életrajzi lexikon, MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Bolla Dezső: Hetvenöt éves a Budapesti Nemzeti Szabadkikötő
(részlet)
Zielinski 1924 áprilisában bekövetkezett halála után Maurer Gyula miniszteri tanácsos vezette a munkálatokat, helyettese a mű tervezője, Sajó Elemér miniszteri osztálytanácsos lett. Kettőjük elhivatott működésének eredményeként az építkezés felgyorsult. 1924-re elkészült a kizárólagos hazai petróleum kikötő, melynek félig kész partján már 1923ban kőolajtermék tároló építkezésbe kezdet a román Steaua, az amerikai Vacuum Oil Company és a Magyar–Belga (PEROBEL) Ásványolaj Rt., majd 1925ben a bérlők sorába lépett az angol–holland tulajdonú Royal Dutch Shell kőolaj tröszt. Anégy kőolajforgalmazó vállalat bérleti díj fizetése évtizedekig a kikötő bevételét növelte.
Forrás: Honismeret, 2004. 1. szám
