Keress

V. novemb. Szent Imre herczegröl
(részlet)

ALgyuk Szent Jmrét, szüzességnek virágiát,
Szent István Királynak edgyetlen egy Fiát:
Ejjel, nappal imádkozván,
Szentè lett; rosz Világtól magát el-vonván.

Világi Mátkáiát hagyá-el Jésusért;
Szent Imre tisztán marada, Bóldog Szüzért:
Oh Nemzetünk drága fénye;
szüksègben Isten után, Földünk reménye.

Megvetette a világot,
béklyót a testére vágott.
Ördögök nyakára hágott,
szablya sem fogá, sem átok.

Mert legyőzött hármas ellent
s a gonosznak monda ellent,
most, hogy a világból elment,
két palástot is visel fent.

Ékes, szent s királyi mezbe,
udvarló néptől övezve,
él a mennyei körökbe
a Báránnyal mindörökre.

István király panasza
(részlet)

Hol vagy nemes magyar ifjúságnak
Zöldellő szép virága?
Hol vagy udvaromnak égő fáklyája,
Nemzetem méltósága?
Leborult a méltóság,
Elesett a szép virág,
Megérte déres harmat,
Az melyben is el hervadt.

Himnusz Szent Imre hercegről
(részlet)

Nem kell néki hiúság:
csügg az igazságon.
Példa, hogy a hiúság
hogy csal e világon.

S az égi Király fia
a mienknek sarját,
így mutatva iránta
különös vonzalmát,
hogy a föld ármányai
szűz lelkét ne csalják,
elvitte, még mielőtt
szennyeink zavarnák,
örök honnal cserélve
múló birodalmát.

S nehogy egy csöpp folttal is
jegyezze a vétek,
hamar szegett fiatal
életének véget.

Faludi Ferenc: Szent Imre herczegrül
(részlet)

SZENT IMRE HERCZEGRÜL

1. 
Magasztaló szent versekkel
Dicsőitsük az eget,
És üdvezlő énekekkel
Szüz szent Imre herczeget:

2. 
Nemzetünknek buzgó népe
(Most érkezik kincsetek,
A herczegek példás képe:)
Zöld ágokat hintsetek.

3. 
Szent Imre jön, ki éltében
Eskütt szüz és angyal vólt,
Házassága kötelében
Szüz társával szüzen hólt.

4. 
Erdő mező virágozzon,
Rózsák emelkedjetek,
Sziget, liget illatozzon,
Liliomok, keljetek!

5. 
Szent herczeg jön; hangos szókkal
Tornyok, harangozzatok,
Sugár álgyuk, taraczkokkal
Öröm-uj-hirt adjatok.

6. 
Keresztünkkel, villogjatok
Országunknak hegyei,
És vigabban induljatok
Négy czimeres vizei.

7. 
Szent herczeg jön: szent testének
Térdet, fejet hajtsatok.
Az ő nagy megszerzőjének
Örök hálát mondjatok.

8. 
Áldjuk Istent nagy szentében!
Hivek, könyörögjetek:
Óltalmában, érdemében
Hogy részesek legyetek.

István király intelmei fiához, Imre herceghez
(részlet)

[...]
szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)

Hallali, hallali, hallali!
Érdemes elgondolkozni azon, hogy naptárunk a szokástól eltérően már régóta nem Imre „égi születésnapját”, a szeptember 2-i vadászbaleset időpontját tartja számon, hanem szentté avatásáét, ami talán véletlenségből, ám véleményem szerint mégiscsak szándékosan helyeztetett a két, hazánkban kezdettől fogva igen népszerű vadászszent, Euszták és Hubert ünnepét követő második napra. A szándékosság mellett szól, hogy az Árpád-házi herceggel egy megsebzett vadkan végzett, választott névünnepe pedig — mit ad Isten — a „vadkan képében járó” Mars havába esik éppen.

Vajda János: Imre herceg
(részlet)

Ellenség közeleg a határhoz,
Országtanács háborút határoz.
„Herceg a buzgóság
Tán elég is mára:
Veszélyben a haza,
Vezérelj csatára!"

Igy a nyers vitézek kardcsörtetve,
Szűz szent Imre herceg térdepelve:
„Mit féljek veszélytől?
Földi ország, vesszen!
Én hazám, országom
Odafönn a mennyben!"

Babits Mihály: Imre herceg
(részlet)

Régi jámbor herceg, ki valál a vad
hullám szennyes hátán szelíd fehér hab,
kiben tükröt lelt a Tenger Csillaga,
nézz mennyekből, megcsúfolt rokonságodra,

mert ma is, levágva orrunk és fülünk,
koldulunk és árván kárveszékelünk,
mint ama gyászhírű balga magyarok
s bosszuszóval átkozzuk vesszős Nyugatot,

holott István atyád, első szent király
nem átkot, nem bosszut rendelt és kivánt,
hanem bölcs alázat hűvös fürdejét,
mosni a kudarcbatört magyar láz fejét.