ÁRPÁD-HÁZI SZENT HEDVIG (1373 –1399. július 17.) Nagy Lajos magyar és lengyel király leánya volt, aki őt négyéves korában férjhez adta a nyolcéves Vilmos ausztriai herceghez, ezt követően mindkét gyermek Bécsben nevelkedett Hedvig hatéves koráig. Ekkor Magyarországra hozták, édesapja őt szánta a trónra. Nagy Lajos halála után azonban az idősebb leányt, Máriát választotta magyar királynőnek az özvegy és a nemesek, Hedviget pedig Lengyelország királynőjévé koronázták 1384-ben. A lengyelek az osztrák Vilmost nem fogadták el, kiűzték az országból, mikor érvényesíteni akarta a házassági szerződést. A litván nagyfejedelem, az akkor még pogány Jagelló László lánykérését azonban örömmel vették, azzal az ígéretével, hogy megkeresztelkedik, népét is keresztény hitre téríti, valamint egyesíti a két országot. Miután a Habsburgok mindent megtettek, hogy elismertessék Hedvig és Vilmos házasságát, maga VI. Orbán pápa foglalt állást az ügyben: Hedvig és Jagelló – immár Ulászló – 1386-ban kötött frigyét minden kétséget felülmúlóan szentesítette. A királynő nemcsak állami kötelezettségeinek tett maradéktalanul eleget, figyelmet fordított birodalmának elesettjeire, támogatta az árvákat, szegényeket, személyesen is ápolt betegeket, de a parasztság helyzetének enyhítését is fontosnak tartotta. A keresztény hit terjesztése életfeladata volt, munkáját nagyszabású eredményei fémjelzik. Művelt, nagy formátumú uralkodóként gondoskodott arról, hogy a megkeresztelkedett litvánok olyan lelki vezetőket kapjanak, akik közülük valók: Prágában alapított kollégiumot litván teológusok képzése céljából. A rutének megtérítését szintén az e nép számára fontos értékek: nyelvük, szertartásaik megőrzésének figyelembevételével kívánta megnyerni. A pápa, kérésére, 1399-ben engedélyt adott arra, hogy a krakkói egyetemen teológiai fakultást hozzanak létre. Már életében szentként tisztelték, boldoggá avatását már 1426-ban kezdeményezték, azonban a történelem sodrásában többször elakadt, majd ismét előtérbe került e szándék. 1997. június 8-án II. János Pál pápa avatta szentté, Krakkóban.
A Jeles napok szerkesztősége
Vörösmarty Mihály: Hedvig
(részlet)
S Hedvig olvasá a szent igéket,
S így tünődék rajtok önmagában:
„Ím ezek mi szép igék, mi szentek!
Lengyelország hős királya férjem,
Kit szivemben hordok, hű jegyelted!
Nem leend-e megvetett ajándék,
Majd ha fényben eljövendesz értem,
S én kitárom a csodák világát
Ifju, hős, de még vad nemzetednek?
Durva nyelve, melyen eddig a düh,
S a harag vad győzödelme hangzott,
Általam most szent igékre hajland;
A teremtés titka és az üdvé
Nem leendnek messze föld virági;
Szent körökbe mindenik betérhet,
És az élet fájáról gyönyörrel
Dús, öröklő éveket szakaszthat.”
