ÁRPÁD-HÁZI BOLDOG JOLÁN (1235/39 – 1298. június 11.; a legújabb kutatások szerint 1244–1304) édesapja IV. Béla magyar király volt. Ötéves korától Krakkóban élt, nővére, Boldog Kinga, a lengyel király feleségének felügyelete mellett, akinek erényei példaként szolgáltak számára. 1256-tól 1279-ig, férje haláláig a Nyugat-lengyelországi Boleszlav herceg hű, engedelmes, három gyermeket nevelő felesége volt. Mély hite, jósága megmutatkozott nemcsak a templomok, kórházak támogatásában, de a betegeknek, szegényeknek saját kezűleg is segített, és amikor férje harcolt, nemcsak annak életéért imádkozott, de azért is, hogy ne vakítsa el a herceget a bosszú, és csakis hazája javáért munkálkodjék. Amikor rosszakaratú tanácsok nyomán a férje ellene fordult, némán tűrt, imádkozott, mígnem kiderült az igazság. 1279-ben visszavonult nővére, Kinga udvarába, miután vagyonát szétosztotta rokonai és az egyház között. Miután Kinga is megözvegyült, együtt vonultak kolostorba, 12 évet éltek Ószandecen, nővére haláláig. Ekkor a gnieznói, szintén klarissza kolostorba költözött, amelynek apátnője lett. Szenvedései, vezeklési, imái nyomán gyakran megjelent számára a megfeszített Krisztus, így halála napját is pontosan tudta. A kolostor kápolnájában temették el, amely hamarosan zarándokhellyé vált. 1827-ben XII. Leó pápa a klarisszák és konventuális minoriták számára ünnepét engedélyezte, ezt XIII. Leó pápa egész Lengyelországra kiterjesztette.
A Jeles napok szerkesztősége
