BOLDOG TEMESVÁRI PELBÁRT (1435 körül –1504. január 22.) híres hitszónok, oktató, skolasztikus író volt, beszédeinek három kötetes gyűjteménye a Pomerium…, amelyet 1480–1500 között írt meg. Tanulmányait Krakkóban végezte, ahol megszerezte a teológia doktora címet, majd Ozorán, az obszerváns ferences kolostorban élt. Az 1480 körüli pestisjárványban többször is megbetegedett, azt vallotta, hogy felépülését a Boldogságos Szűznek köszönheti. Ennek révén fordult az írás felé, Stellarium… című művében – amelyet lemásolva a kolostorokban terjesztettek – szerzetes testvéreinek és a falusi lelkipásztoroknak kívánt segítséget nyújtani prédikációik megírásához. Budán és Esztergomban 1483-tól a provincia növendékeit tanította, oktatói munkásságának eredménye két kézirat, az Expositio…, amely a zsoltárokkal, és az Aureum…rosarium…, amely a hittételekkel foglalkozik. Műveit számos nyomtatott kiadásban is megjelentették.
A Jeles napok szerkesztősége
Katona Lajos: Folklór-kalendárium
(részlet)
Temesvári Pelbárt példái
Középkori irodalmunk legnagyobb alakját Szilády Áron érdemes monográfiája ragadta ki a feledés homályából. Az ő nyomain indulva Horváth Cyrill foglalkozott ismételten a jeles minorita műveinek általános jellemzésével, különösen pedig Pelbártnak kódexirodalmunkra gyakorolt nagy hatásával.
Pelbárt, a hitszónok, a szentírás magyarázó és skolasztikus enciklopédista, sőt ha Szilády föltevése minden kétséget kizáró igazolást nyerhetne: a középkori magyar költészet páratlan fényű csillaga, tehát eléggé kibontakozik immár abból a sűrű ködből, amelybe érdemeit három évszázad mind jobban homályosuló emlékezete süllyesztette.
