Bécs és Budapest között 1750 október 15-én indult meg a személyszállító postakocsi – a közbeszédben elterjedt nevén: delizsánsz – forgalom. 1752 szeptember 18-tól már menetrendszerűen közlekedett. Az éjszaka is közlekedő delizsánszt gyorskocsinak nevezték. Az országos hálózat csomópontja Budán, a mai Batthyány téri vásárcsarnok helyén álló postaház volt. A menetrend szerinti járatok innen indultak Bécsbe eleinte hetente, majd naponta, később pedig az ország különböző pontjai felé. A vasúti közlekedés csak a XIX. század végén tette fölöslegessé a delizsánszt – 1888-ban állították le. Ma már csak az I. kerületi Gyorskocsi utca neve emlékeztet rá.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000, Budapest Lexikon)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Gergely Ágnes: A delizsánsz
(részlet)
Dali kuruc a lovasa,
rogyadoz a csataló.
Hivogat a, csalogat a
falubeli fogadó.
Hejehuja, kevi tánc!
Közeleg a delizsánsz!
– Kifolyatod a boromat,
odasül a vacsorám!
– Szereted a kobakodat?
Utilapu, szaporán!
Hejehuja, kevi tánc!
Trombitál a delizsánsz!
