Az Iparművészeti Múzeum alapítását Rómer Flóris kezdeményezte 1864-ben a hasonló jellegű londoni illetve bécsi intézmények példájára. A gyűjtemény megalapozása már 1872-ben megkezdődött, amikor az országgyűlés 50 000 forintot szavazott meg iparművészeti tárgyak vásárlására. 1880-ban megnyílt az Iparművészeti Iskola, de mivel ennek sem volt állandó helye, a két intézmény együttes elhelyezésére alkalmas épület tervezésére 1891. május 15-i határidővel pályázatot írtak ki. A bíráló bizottság tagjai között olyan szaktekintélyek voltak, mint Ráth György, Stróbl Alajos, Ybl Miklós, Petz Samu és Steindl Imre. A 12 pályázat közül az első díjat a Lechner Ödön – Pártos Gyula tervezőpáros kapta. Azonban ez a terv sem felelt meg minden szempontból a kivitelezésre bocsátáshoz; költségcsökkentésre és a millenniumi ünnepségek végéig való megvalósíthatóság miatt bizonyos egyszerűsítésekre volt szükség. Lechner a hatalmas, szabálytalan telektömböt a lehető legjobb térkihasználással és a szimmetriát nélkülözni kénytelenül is rendkívül harmonikusan építette be. Az épületelemeket illetően az angol gótika, a korai reneszánsz és legfőképpen a mór stílus elemeit használta fel, a külső dekorációnál pedig jellemzően magyar megoldásra törekedett a Zsolnay-kerámiák alkalmazásával, amelyek magyar találmány: a pirogránit felhasználásával készültek. A belső kialakítás különlegessége a kétszintes, üvegtetős kiállítási csarnokot összefogó, ornamentális dísszé formált acél tartószerkezet. Lechner az épület minden részén a rendelkezésre álló legkorszerűbb szerkezeti elemeket alkalmazta. Viszont ő is elismerte, hogy az átfogó stílusjegyek összhatásukban „túlságosan indus” hatást keltenek.
A zárókő letételi ceremóniára 1896. október 25-én került sor, I. Ferenc József jelenlétében. A múzeum ünnepélyes megnyitója 1897. november 20-án volt.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Lechner Ödön; Válogatta és szerkesztette Gerle János, Holnap Kiadó, 2003)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Az Iparművészeti Múzeum és Iskola új otthona
Az EZREDÉVI ünnepélyek közt sorrendre a legutolsó, de jelentőségre a legelsők egyike: az iparművészeti múzeum és iskola új épületének fölavatása is megtörtént. Október 25-én a királynak és a kormány tagjainak jelenlétében helyezték el a zárókövet, mutattak be a múzeumból és az iskolából egyes részleteket, melyeknek méltánylásában koronás királyunk járt jó példával legelől. A midőn mi is sietünk annak az úgy hivatásánál, mint épületének kiválóságánál fogva nevezetes kettős intézetnek némely részletét olvasóinknak bemutatni, elmondunk egyet-mást ez intézetek czéljairól, azoknak és az épületnek történetéről.
A kettős intézet czélja az, hogy az ipari, főleg azonban a díszítő ipari alkotásokat művészi színvonalra emelje. A mint egy országban a műveltség, az általános jóllét és ízlés bizonyos fokot elért, a közönség nem elégszik meg többé középületeiben és lakóházaiban s azok berendezésében a közönséges egyszerűséggel, hanem a mint gazdagodott, úgy keresi a jobbat, s a mint ízlése finomodott, úgy keresi a szebbet. Ha a művelődés ezen természetes következményét ország és kormány meg nem érti, akkor a nemesűlt ízlés követelte termékeket a külföld hozza be és így idegenbe vándorol e miatt sok-sok millió, a mellett, hogy az idegen egyszersmind az ő ízlését, szokásait is meghonosítja áruival, a hasznot és az e tekintetben való felsőbbséget magának biztosítja. Ezért minden, a fejlettségnek nagyobb fokát elért állam igyekszik gondoskodni arról, hogy sajátos művészi ipart teremtsen. Régen nagy kedvezmények nyújtásával, magukat az idegen művészeket hozták be az országba; így alkalmazott Eóma görög, az arabok bizanczi, Mátyás király és Colbert olasz művészeket. Manapság a művészeket műveikkel pótoljuk; gyűjteményeket létesítünk, melyek részben az ifjúság tanulását mozdítják elő, részben a közönség ízlését művelik s így emennek hasznos kezeket teremtnek, amannak piaezot biztosítanak.
Forrás: Vasárnapi Ujság, 1896. november 1. (43. évf. 44. sz.)
