Az első telefonvonal a Duna jobb partján épült meg a távíróvonal mellett, majd 1893-ban a Duna bal partján a másik vonal. Az összeköttetés építésekor már magyar cégek is nyújtottak be ajánlatot, mint az Egger és Társa, özv. Weimer Vilmosné, Teirich és Leopolder, Fischer Sándor cégek, valamint Neuhold János budapesti és két pécsi iparos Kocharics János és Kindl Ferenc, továbbá a kolozsvári Geng Ádám. benyújtott pályázatokat a minisztérium 1889-ben értékelte, mely szerint a távbeszélőgépek „Fischer Sándornál a legjobb minőségben és a legjutányosabb áron lettek rendelve”. A szükséges Leclanche-elemek szállítására – Weimer Vilmos halála után özvegye – Weimer Vilmosné vezette cég ajánlatát találták a legelőnyösebbnek. Azonban Weimerné szakmai és üzleti jártasság hiányában egyedül nem tudta vezetni az üzemet, ezért egy év múlva eladta a bécsi Deckert és Homolka cégnek. A postai szállítások révén ez a cég jól fejlődött és később a svéd Ericsson tulajdonába ment át.
A másik nyertes pályázó Fischer Sándor cége 1881-től Siemens-Halske rendszerű tűzjelző berendezéseket, valamint vasúttársaságoknak telefon berendezéseket készített. Gyártási engedélyt nyert a bécsi Czeija és Nissl cég berendezéseinek gyártására. A pályázaton ezeknek a készülékeknek a szállítására tett ajánlatot.
A Budapest-Bécs telefonvonal építésénél az említett cégeken kívül rendelést kapott még a Felten és Guilleaume, a Percy és Schacherer, valamint a pozsonyi Bondy Ottó-féle kábelgyár.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. MTESZ; BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Phd-disszertációk (Antal Anikó)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Antal Ildikó: Magyarországi kis cégek szerepe a távírózás kezdetén (részlet)
A villamosság gyakorlati alkalmazása – hasonlóan az iparosodó nyugati világhoz – Magyarországon is a távíróval kezdődött. Mivel a hírközlés politikai és katonai szempontokból is fontos volt, ezért a Habsburg Birodalomban is létrehozták a távíróhivatalokat és azok hálózatát. A Bécs–Pest közötti távíróvonal építése 1847-ben kezdődött. Ebben – az akkori feszült porosz-osztrák viszony miatt –a németek nem igazán jutottak jelentős szerephez, mivel a hálózat osztrák építői francia gyártmányú készülékeket használtak, azonban az 1867-es kiegyezés után, már zömmel Siemens – Halske berendezések kerültek a távíróállomásokra.
Hazánk területén az első távíróállomás 1847. december 26-án épült meg Pozsonyban, Béccsel való összeköttetésben. A távírdák 1867-ben a magyar kormány igazgatásába mentek át, amikor is a hálózat vonalhossza már mintegy 8000 km volt, 181 állomással és 145 vasúti távíróállomással.
