A játékelmélet egyik kidolgozója, a közgazdasági Nobel-díjas HARSÁNYI JÁNOS (Budapest, 1920. május 29. – Berkeley, USA, 2000. augusztus 8.) a híres Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett. Középiskolás korában ógörög nyelvből és matematikából kiemelkedő eredményeket ért el. Gyógyszertár tulajdonos apja kedvéért a budapesti tudományegyetem gyógyszerészeti karára iratkozott be, de rendszeresen látogatta a világhírű matematikus, Fejér Lipót előadásait is. Gyógyszerészdiplomája megszerzése után 1947-ben filozófiai doktorátust nyert Filozófiai tévedések logikai analízise című értekezésével. 1949-ben, a kommunista hatalomátvétel után lemondatták a szociológiai tanszéken betöltött tanársegédi állásáról, apja patikáját államosították. A család 1950-ben emigrált, Harsányi először Ausztráliába vándorolt ki, ahol betanított munkásként dolgozott és esti tagozaton közgazdász diplomát szerzett a Sydney-i Egyetemen. A Rockefeller ösztöndíj elnyerésének köszönhetően Amerikába ment, ahol a Stanford Egyetemen tanított és megszerezte második doktori címét. Érdeklődése egyre inkább a matematika, majd a játékelmélet felé fordult. 1994-ben kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat, John Nash-sel és Reinhard Seltennel megosztva, az indoklás szerint A nem-kooperatív játékok elméletében az egyensúly-elemzésre vonatkozó úttörő munkásságáért. Harsányi azt mutatta meg, hogyan analizálhatók a nem teljes információjú játékok, azaz hogyan lehet stratégiai szituációkat vizsgálni olyan esetekben, amikor a szereplők nem ismerik egymás szándékát. Ilyen analízis az élet számos területén végezhető, a magán- és közszférában, politikai és gazdasági életben egyaránt. A Nobel-díj átadásakor mondott beszédében Harsányi hangsúlyozta, hogy munkájának alapja Neumann János 50 évvel azelőtt megjelent könyve volt, bár annak lényeges továbbfejlesztését, kiterjesztését végezte el. Az „információ közgazdaságtanának” kutatásához alapokat teremtő tudósként tartják számon.
Forrás: Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Székásy Miklós: Nobel-díjasunk, Harsányi János emlékére)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
MÉNES ANDRÁS: A MAGYAR TALENTUM ÉLETÚTJA ÉS ÜZENETE
(részlet)
HARSÁNYI JÁNOS, a budapesti Fasori Evangélikus Gimnázium volt diákja:
„Szüleim választották a Fasori Gimnáziumot, akkor az Magyarország egyik legjobb iskolája volt, ahol Neumann János és Wigner Jenõ is tanult. Nagyon boldog voltam a gimnáziumban, kiváló nevelést kaptam. 1937-ben, az érettségi évében elsõ díjat nyertem az Országos Matematikai Tanulmányi Versenyen.” (Részlet a Nobel-bizottsághoz beadott önéletrajzból.)
„Az iskolában a humán tárgyak is, a matematika is érdekelt. Csernák tanár úr inspirált leginkább. A VII gimnáziumban külön példákat adott nekünk, amelyeket szorgalomból az osztálynak legalább a fele meg próbált oldani. Érdeklõdésemet észrevéve fölhívta a figyelmem a Középiskolai Matematikai Lapokra. Ezenközben magam fedeztem föl, mit jelenthet egy negatív hatványkitevõ és mennyi 44 egy negatív szám faktoriálisa. Amikor Csernák tanár úr elment az iskolából, Renner József vette át mind a matematikát, mind a fizikát. Õ Eötvös Lóránd tanítványa és munkatársa volt. Az angolszász iskolarendszer túlspecializált. Ismerek kiváló közgazdászokat, és megdöbbentett, amikor kiderült: fogalmuk nincs, mire való a máj és vese. Amerikában vannak kiváló orvosok, de azok csak orvosi szakkönyveket olvasnak. A magyar iskolák nagyon jók. Amikor iskolába jártam, mindenkinek kellett latint, matematikát és fizikát tanulnia. A latin nyelvtan nagyon jó bevezetõ az idegen nyelvek tanulásához. Én magam harmadik lettem az Országos Görög Tanulmányi Versenyen. Szerencsémnek tartom, hogy Pesten járhattam gimnáziumba.”
Forrás: Korunk 28. évf. 4. sz. (2017. április)
Fenyvesi Csilla: Emlékezés Harsányi Jánosra (1920-2000), a játékelmélet közgazdasági Nobel-díjasára
(részlet)
A '40-es és '50-es években kialakult játékelmélet olyan absztrakt modelleket alkalmaz, ahol mindenki racionálisan viselkedik. A játékelmélet megalapozása Neumann János és Oskar Morgenstern nevéhez fűződik. A korábbi meggyőződés az volt, hogy az egyén döntési szabadsága miatt nem kalkulálhatók előre cselekedetei. A modern játékelmélet ellenben azt a hipotézist hangoztatja, hogy legalábbis valószínűséggel megmondható előre, hogy egy adott cselekvési helyzetben mit fog valaki cselekedni. Harsányi a játékelméletet, ellentétben Neumann-nal és Morgensternnel, akik alapvetően matematikai diszciplínaként határozták meg a játékelméletet, mint filozófiai diszciplínát fogta fel, melyben az a filozófiai probléma áll a középpontban, hogy mit jelent racionálisan viselkedni egy olyan szituációban, ahol velünk ellentétes érdekű racionális egyénekkel állunk szemben. Már Neumann és Morgenstern megkülönböztette a teljes (komplett) információjú és a nem teljes (inkomplett) információjú játékokat. A nem teljes információjú játékban a résztvevők mindegyike, vagy csak közülük némelyek, hiányos ismeretekkel rendelkeznek a játék alapvető matematikai szerkezetéről. A 60-as évek végéig a játékelmélet kutatói a teljes információjú játékok elemzésével foglalkoztak, olyan szituációkat elemeztek, melyben minden fél tudta, mi a másik következő lépése, stratégiai célja és stratégiai képessége. Ez az életben persze nincs így, hisz rengeteg az ismeretlen tényező. Erre igyekezett többéves kutatással megoldást találni kollégái segítségével Harsányi, korlátozott információn alapuló játékok modellezésével. E részlegesen informált játékok fontosságára akkor derült fény, mikor azokat a fegyverkezést korlátozó tárgyalásokat elemezte játékelméleti szempontból, melyet az Egyesült Államok és a Szovjetunió folytatott a 60-as években.
Forrás: Magyar Filozófiai Szemle 1/3. (2000.)
