A kolloidkémia megalapítója és egyik legkiválóbb kutatója, ZSIGMONDY RICHÁRD (Bécs, 1865. április 1. – Göttingen, 1929. szeptember 23.) Bécsben és Münchenben végezte tanulmányait majd Grazban lett egyetemi tanár. 1907-től a híres göttingeni egyetem professzora. Már fiatalon jelentős eredményeket ért el a kolloidikában. 1903-ban a német Siedentopffal közösen készítette el az ultramikroszkópot a mikroszkópos feloldóképesség határán, azaz a 0,5 mikronon alul levő, a fény hullámhosszánál kisebb részecskék megfigyelésére. A találmány a kolloidoldatok egyik legfontosabb vizsgálóeszköze volt. Segítségével Zsigmondy döntő fontosságú megállapításokat tett a kolloidok természetéről, részecske-eloszlásáról, az oldatok stabilitásáról, a diszperz rendszerek tulajdonságairól. A kolloidkutatással függött össze másik két nevezetes találmánya, a kolloidok felhasználásával készült membránszűrő és annak tökéletesített változata, az ultraszűrő (1918 és 1922). „A kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért és a kutatásai során alkalmazott, a modern kolloidkémiában alapvető jelentőségű módszereiért” (az ultramikroszkóp felfedezéséért)1926-ban megkapta a kémiai Nobel-díjat.
Zsigmondy nem nálunk született, nem nálunk nevelkedett és tudományos pályáját sem Magyarországon futotta be. Szülei magyarok voltak és ő is tudott magyarul. Családja, rokonsága ébren tartotta benne a magyarságtudatot, erről nyilatkozataiban is többször megemlékezett. Ezért tekinthetjük magyarnak.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990, Dr Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók) – A Jeles napok szerkesztősége
