Keress

Kosztolányi Dezső: Induló a költőkhöz 
(részlet)

Ez itt az élet, hámor és kohó –
    világ költői, ide jőjjetek,
testvéri szemmel, örökös merészek,
    nézzétek itt az ősi lényeget.
Látjátok-e, a zöld asztal szövetjén,
    ott ugrik a véletlen, mint a nyúl
és kavarognak a szinek veszetten,
    mint álmainkba, határtalanul.
Rémítve jönnek szörnyű figurák,
    a feketék, a dörgő pirosak.

Illyés Gyula: Haza, a magasban 
(részlet)

Mi gondom! – áll az én hazám már,
védőbben minden magasságnál.
Csak nézelődöm, járok, élek,
fegyvert szereztem, bűv-igéket.

Már meg is osztom, ha elmondom,
milyen e biztos, titkos otthon.
Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,
köréd varázskör teremtődik.

Ha új tatárhad, ha kufárhad
özönli el a tiszta tájat,
ha útaink megcsavarodnak,
mint giliszta, ha rátapodnak:

te mondd magadban, behunyt szemmel,
csak mondd a szókat, miktől egyszer
futó homokok, népek, házak
Magyarországgá összeálltak.

Kosztolányi Dezső: Fohász

Vers, vers, ne hagyj el. Csak most maradj még.
Maradj, maradj itt. Voltál te nékem
kamasz-dicsőség, szívdobogtató,
vad kokain, mitől megbandzsult
részeg pupillám. De légy ma minden,
élet helyett élet, mert már a téli
holdfény inog a háztetőkön,
szél dudorász az utcacsatornán
s úgy összeszűkül a világ köröttem,
úgy fintorognak rám a viszolygó
tárgyak, mint hajdan csecsemőkoromban,
amikor a sötétbe hagytak,
rémek között s kimentek a szobából.

Federico Garcia Lorca: Andalúz tengerészek éji dala 
(részlet)

Cádiztól le Gibraltárig
Jó kis út az éjben!
Tenger háta sóhajomról
Megismeri léptem.

Jaj, te lányka, lányka,
Malagában mennyi, mennyi bárka!

Cádiztól le Sevilláig
Citromfák a szélben.
Citromerdő sóhajomról
Tudja visszatértem.

Jaj, te lányka, lányka,
Malagában mennyi, mennyi bárka!

Sevillától Carmonáig
Nincs egyetlen kés sem.
Vág a félhold, száll a szél
Sebzetten az égen.

Jaj, fiú, jaj a bánat,
Hullám viszi paripámat!

Holt sópárlók partja mellett
Elfeledlek, elfeledlek.
Aki szívet akar éppen,
Faggasa a feledésem.

Jaj, fiú, jaj a bánat,
Hullám viszi paripámat!

Cádiz, elborít a tenger,
Ne gázolj be mélyen.
Föl, Sevilla, meg ne fulladj
A folyó vizében.

Jaj, te lányka!
Jaj, fiú!
Jó kis út az éjben!
Száz hajó a kikötőben,
Hideg szél a téren.

Radnóti Miklós: A „Meredek út” egyik példányára 
(részlet)

Költő vagyok és senkinek se kellek,
akkor se, hogyha szótlan dünnyögök:
È – È – È – sebaj, hisz énekelnek
helyettem kandi ördögök.

S higgyétek el, higgyétek nékem el,
joggal legyez az óvatos gyanu!
költő vagyok, ki csak máglyára jó,
mert az igazra tanu.

Nemes Nagy Ágnes: Mesterségemhez 
(részlet)

a szó, amely a földből égbe
sistergő döngés ütemét
ingázza folyton, összevétve
önrángását, s a fellegét –

erkölcs és rémület között,
vagy erkölcstelen rémületben,
mesterségem, mégis te vagy,
mi méred, ami mérhetetlen,

ha rángva is, de óraként,
mely képzelt ütemet rovátkol
az egy-időn – mégis a fényt
elválasztja az éjszakától.

Petőfi Sándor: A költészet 

A költészet nem társalgó-terem,
Hová fecsegni jár a cifra nép,
A társaság szemenszedett paréja;
Több a költészet! olyan épület,
Mely nyitva van boldog-boldogtalannak,
Mindenkinek, ki imádkozni vágy,
Szóval: szentegyház, ahová belépni
Bocskorban sőt mezítláb is szabad.

Csukás István: A költészet

A maradék tisztesség, amit még
nem játszottunk el félelemből, vagy
renyheségből; vagy amit nem játszottak
el helyettünk költő-császárok, vagy csak
örmesterek; s amit lopva viszünk, már-
már értelmetlenül – talán jó lesz küszöbnek.

Tóth Árpád: Rímes, furcsa játék 
(részlet)

Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa játék,
Ó, zokog, bár negédes -
Fogadd szivedbe, édes!

Mert csupa szívbe vert seb
Vérszínezi e verset,
Mint halvány őszi rózsa
Szirmát az őszi rozsda.

De lásd, egyebem nincsen,
Se birtokom, se kincsem,
Nem adhatok tenéked,
Csak ily borús zenéket.

Kosztolányi Dezső: Negyven pillanatkép / 1. Vers

Sár és virág, kavargó semmiség,
de hirtelen, mint villám, hogyha lobban –
két sor között – kinyíl nekünk az Ég.

Rákos Sándor: A vers halála (részlet)

íme a vers
lángra lobbantható
s mécslángja vagy máglyatüze
az ember arcát világítja meg
és ha kihúny
a lét is meghasad
jegesen villámlik verstelenül
s a fagy kígyója
a teremtés szívére kúszik

Kosztolányi Dezső: Negyven pillanatkép / 2. Költők

Mint árva rokkant, aki cigarettát
koldul a hídon, úgy esdünk hitet mi,
Európa költői, kik ma élünk
s szeretnénk szebb sziget felé vitetni.