Keress

Balassi Bálint: Adj már csendességet…
(részlet)

1
Adj már csendességet, lelki békességet,
    mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet,
    kit sok kín fúr!

2
Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár
    mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd
    vesztségére!

Balassi Bálint: Hatvanegyedik: Egy katonaének
In laudem confiniorum
[Vitézek, mi lehet…]
(részlet)

Vitézek, mi lehet ez széles föld felett
  szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól,
  kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot
  ád, ki kedves mindennél.

Ellenség hírére vitézeknek szíve
  gyakorta ott felbuzdul,
Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is
  vitéz próbálni indul,
Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik,
  homlokán vér lecsordul.

Balassi Bálint: Tizenegyedik: Borivóknak való
In laudem verni temporis
[Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje…]
(részlet)

1
Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!

2
Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.

Balassi Bálint: [Hatvanhatodik]: Valedicit patriae... [Óh, én édes hazám...]
(részlet)

Óh, én édes hazám, te jó Magyarország,
Ki keresztyénségnek viseled paizsát,
Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,
Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!

Balassi Bálint: Harmincharmadik: Kiben bűne bocsánatáért könyörgett akkor, hogy házasodni szándékozott
[Bocsásd meg, Úr Isten...]
(részlet)

1
Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét,
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,
Töröld el rútságát, minden álnokságát,
         könnyebbíts lelkem terhét!
2
Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben
Té-tova bujdosik, mint madár a szélvészben,
Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett,
         akar esni kétségben.

Balassi Bálint: Harminckilencedik: Hogy Juliára talála, így köszöne néki
[Ez világ sem kell már nékem…]
(részlet)

3
Én drágalátos palotám,
Jó illatú, piros rózsám,
Gyönyörű szép kis violám,
Élj sokáig, szép Juliám!

4
Feltámada napom fénye,
Szemüldek fekete széne,
Két szemem világos fénye,
Élj, élj, életem reménye!

Balassi Bálint: Tizenhetedik: Kiben annak ádja okát, hogy él, noha a lélek a szerelmeséhez elszökött tőle
[Csókolván ez minap az én szép szeretőmet…]

1
Csókolván ez minap az én szép szeretőmet,
Szerelmes szájában felejtém én lelkemet,
Lelkem nélkül lévén, keresni elküldém
  lelkem után szívemet.
2
Ki sok járás után lelkemet megtalálá,
Mert szerelmesemnek ajaki között látá;
Látván lakóhelyét, hogy kíváná éltét,
  lelkemnél ott marada.
3
Vagyok immár azért mind lelkem, szívem nélkül,
Ki mindkettő nékem szép szeretőm száján ül,
Holt-eleven vagyok, mint kór, csak tántorgok,
  majd elválom éltemtűl.
[…]
8
Lelkem nyugszik rajtad, meghidd, nagy szerelmében,
Bízik jóvoltodban, nincsen hozzád kétségben,
Csendes elméjében, gerjed örömében,
  rólad elmélkedtében.
9
Árnéknak tetszik már ez világnak szépsége,
Nálam tekívöled álom gyönyörűsége,
Lelkem könnyebbsége te vagy reménsége,
  választott édessége.

Balassi Bálint: Tizennyolcadik: Kiben örül, hogy megszabadult az szerelemtől
[Szabadsága vagyon már…]
(részlet)

1
Szabadsága vagyon már én szegény fejemnek,
Szerelemtől nincsen bántása én szívemnek,
Vagyok békességes, én elmém már csendes,
  nincs gyötrelme lelkemnek.
[…]
4
Örülök, röpülök, nemkülönben, mint karul,
Kinek sárga lába lábszíjakbúl szabadul,
Nem kesereg lelkem, mert megmenekedtem
  szerelem békójábúl.
5
Kell immár énnékem csak jó ló, hamar agár,
Ifjak társasága, éles szablya, jó madár,
Vitézek közt ülvén kedvem ellen sincsen
  jó borral teli pohár.
6
Kegyesek, szép szüzek reám bár úgy nézzenek,
Valamint akarják, azzal mind egyet érnek;
Mert sem szerelmekkel, sem gonosz kedvekkel
  többé vízre nem visznek.
[…]
9
Szerzém ez nyolc verset víg és szabad elmével,
Gyűlésben indulván jó ruhás legényekkel,
Hozzám hasonlókkal, vitéz ifiakkal,
  nem kehegő vénekkel.

Balassi Bálint: Hymnus tertius, Ad spiritum sanctum, pro felici conjugio
(részlet)

1
Az Szentháromságnak harmadik személye,
Szerelemnek Isten szerint gerjesztője,  
Az jó házasságnak ki vagy bölcs szerzője,
Szívek szentelője.
[…]
4
Könyörgök tenéked, hogy szentelj meg éngem,
Tulajdon templomod hogy lehessen lelkem,
Szeplő nélkül tiszta légyen én életem,
Lakozzál te bennem!
5
Add meg azt is társul énnékem boldogul,
Azkit mostan kérek tőled, én Uramtúl,
Hadd vehessek búcsút immár bánatimtúl,
Légyek víg ezentúl!
6
Áldj meg mindkettőnket igaz szerelemmel,
Jó ép egészséggel és szent félelemmel,
Kétség és versengés közülünk vésszen el,
Éljünk csendességgel!
7
Te regulád szerint hogy igazán élvén,
Hozzánk tartozókkal imádjunk, dicsérvén
Téged, vigasztaló Szentlélek Úr Isten,
Mindörökké, Ámen.

Balassi Bálint: Célia-versek: Harmadik.
Kiben köszöni Cupidónak hozzá való kegyelmét…
[Kegyelmes szerelem, ki ily jól tél velem…]

1
Kegyelmes szerelem, ki ily jól tél velem,
  áldott légyen te neved,
Veszendő voltomban hogy segélél mostan,
  hála légyen teneked!
Kérlek, panaszimért, ki téged gyakran ért,
  jódot rólam el ne vedd!
2
Keserves fájdalmim, gyötrő gondolatim,
  távozzatok el tűlem,
Kik mind éjjel-nappal csak búval-bánattal
  forgottatok körülem,
Mert megkegyelmezett, s minden jót végezett
  Célia énfelűlem.
3
Ez föld szép virágja, éltető illatja
  hogyha szívemre hatott,
Miért szomorkodjam, s vígan mért ne lakjam,
  mért viseljek bánatot?
Hiszem elég eddig, azmíg nem voltam víg,
  hadd éljek már jó napot!
4
Az ország csillaga, szerencsés világa
  hogyha fejemre terjedt,
Nékem szolgál, fénlik, más elől eltűnik,
  csak egyedül rám gerjedt,
Ha mi bút rettegek? Miért nem örvendek?
  Lám, nem érzek kínt s terhet!
5
Ez világ minékünk, kiben mi most élünk,
  vendégfogadó házunk,
Kiben ha ma lakunk, vagy jót vagy bút látunk,
  de holnap meg kimúlunk,
Azért azon légyünk, azmíg tart életünk,
  légyen víg telünk-nyarunk!
 

Balassi Bálint: [Huszonhatodik]: Vigesimum sextum.
Kit egy gyémántkereszt mellett küldött volt a szeretőjének
[Szentírás szerint is kereszt…]
(részlet)

1
Szentírás szerint is kereszt csak bút jegyez,
Én kínaimat is jelenti bizony ez,
Mert nékem oly nehez,
Hogy szerelmem néked sok bánatot szerez.
2
De ha így végezte Isten, el kell tűrnünk,
Minden szükségünkben néki könyörögjünk,
Mert nincs hová lennünk,
Ha segítségével nem lészen mellettünk.
3
De nézd ez kereszten három gyöngy függését,
Nézhetdsze azoknak tiszta és szép színét,
Mondd nékem értelmét,
Ha eszedben vetted ennek megfejtését!
4
Gyöngynek a kettei jedzi személyünket,
Az öregbik penig mi nagy szerelmünket,
Ki mellé bennünket
Keresztre függesztett Isten, mint két gyöngyet.

Balassi Bálint: Balassi Bálint: Célia-versek: Ötödik
Kiben az Célia szerelméért való gyötrelméről szól…
[Mely csuda gyötrelem ez, hogy a szerelem…]
(részlet)

Kiáltok, csak bolygok, mint megszélhűdt ember,
Mert belöl égek, mint tűzben száraz kender,
Gondom, búm, veszélyem véghetetlen tenger.

Balassi Bálint: Tizenharmadik: Kit egy szép leány nevével szerzett
[Siralmas nékem idegen földen…]
(részlet)

1
Siralmas nékem idegen földen
  már megnyomorodnom,
Szívem meghervadt nagy bánat miatt,
  nincs már hová fognom.
2
Laktam földemről, szép szerelmemről
  mikor gondolkodom,
Jutván eszemben, ott én mint éltem,
  könyveimet hullatom.
3
Mint az szarvasfi anyja után rí,
  ha tőle eltévedt,
Szívem úgy hal, vész, halálra már kész,
  hogy oda nem mehet.
4
Már ha nem látom, bár csak hallanom
  adná Isten őtet,
Ki vélem együtt sok szerelmet tűrt,
  vennék mégis kedvet;

Balassi Bálint: Huszonnyolcadik: Egy török ének: „Ben seyrana gider iken”
[Minap múlatni mentemben…]
(részlet)

1
Minap múlatni mentemben
Jöve két kegyes előmben,
Egyik monda: Hallád, legény,
Melyikünk szebb, ez-é vagy én?
2
Felelém: Ez szót nem fejtem,
Vétekben én nem leledzem,
Nem akarok megfelelnem,
Mind szépnek tetszetek nékem.

Balassi Bálint:Hatvanodik: Bécsi Zsuzsannáról s Anna-Máriáról szerzette
(részlet)

1
Az Zsuzsánna egy szép német leán,
Bécsben lakik Tífingráb utcáján,
Piros rózsa tündöklik orcáján,
Szép kaláris tetszik az ajakán,
Kit sok vitéz kíván
Szép voltát csudálván,
De csak héában szeretik sokan.

2
Vagyon ennek egy szép atyjafia,
Kinek neve víg Anna-Mária,
Sok jó úrfi csak azt síja-ríja,
Mert mint nénje, szép, s nincs semmi híja:
Arany színű haja,
Mint egy gyöngy az foga,
Tiszta mézzel foly ő édes szava.

Balassi Bálint: Negyvenhetedik: Item inventio poetica
Az ő szerelmének örök és maradandó voltáról
[Idővel paloták...]

1
Idővel paloták, házak, erős várak,
  városok elromolnak,
Nagy erő, vasztagság, sok kincs, nagy gazdagság
  idővel mind elmúlnak,
Tavaszi szép rózsák, liliom, violák
  idővel mind elhullnak,
2
Királyi méltóság, tisztesség, nagy jószág
  idővel mind elvésznek,
Nagy kövek hamuvá s hamu kősziklává
  nagy idővel lehetnek,
Jó hírnév, dicsőség, angyali nagy szépség
  idővel porrá lésznek.
3
Még az föld is elagg, hegyek fogyatkoznak,
  idővel tenger apad,
Az ég is béborul, fényes nap setétül,
  mindennek vége szakad,
Márvánkőben metszett írás kopik, veszhet,
  egy helyiben más támad.
4
Meglágyul keménség, megszűnik irigység,
  jóra fordul gyűlölség,
Istentűl mindenben adatott idővel
  változás s bizonyos vég,
Csak én szerelmemnek, mint Pokol tüzének
  nincs vége, mert égten-ég.
5
Véghetetlen voltát, semmi változását
  szerelmemnek hogy látnám,
Kiben Juliátúl, mint Lázár ujjátúl,
  könnyebbségemet várnám,
Ezeket úgy írám, és az többi után
  Juliának ajánlám.

Balassi Bálint: Ötvenedik: Juliát hasonlítja a szerelemhez…
[Julia két szemem, olthatatlan szenem…]
(részlet)

1
Julia két szemem, olthatatlan szenem,
      véghetetlen szerelmem,
Julia víg kedvem s néha nagy keservem,
      örömem és gyötrelmem,
Julia életem, egyetlenegy lelkem,
      ki egyedül bír vélem.

2
Julia az lelkem, mikoron szól nékem,
      Szerelem beszél vélem,
Julia ha rám néz, azonnal eszem vész,
      mert Szerelem néz éngem,
Julia hol alszik, még az is úgy tetszik,
      hogy ott nyugszik Szerelem.

Balassi Bálint: Valahány török bejt, kit magyar nyelvre fordítottak
(részlet)

Alem cicegi derer isen bir güle degmez,
Sohbette güzel olmaz iken bir pula degmez.

Interpretatio quam in Iuliam retorsit

Ez széles világon mennyi virág vagyon,
      mindaz sem ér egy rózsát,
Az oly vendégség is, kiben egy kegyes sincs,
      mindaz sem ér egy bapkát,
Én is minden szűznél, ki ez világon él,
      feljebb tartom Juliát.