Keress

Janus Pannonius születésnapja – 1434

JANUS PANNONIUS Johannes de Chesmicze; Csezmiczei János (? 1434. augusztus 29.–Medvevár [Zágráb m.], 1472. március 27.): költő. Körös megyei (Szlavónia) középnemesi család fia, apja Pál, anyja Borbála, Vitéz János húga. Apját korán elveszítette, Vitéz János nevelte; 1447-ben Ferrarába küldte Guarino da Verona iskolájába. Kitűnt a klasszikus nyelvekben és a humanista tudományokban, verselő készségét Itália-szerte elismerték. 1451-ben rövid időre hazatért Váradra, kanonoki javadalmat kapott. 1454–58-ban Padovában kánon- és római jogot tanult, doktori fokozatot szerzett. 1455-ben hazajött, Bécsújhelyen részt vett a császári birodalmi gyűlésen, kapcsolatba került Enea Silvio Piccolominivel. 1457-ben titeli prépost lett. 1458-ban Rómában pápai kedvezményeket nyert. Egykori tanulótársa, Galeotto Marzio, meghívta szülővárosába, Narniba. Padovában Mantegna kettős portrét festett róluk. Janus Pannonius Firenzében fölkereste Cosimo de Medicit és Poggio Bracciolinit. 1458-ban Vitéz hívására hazatért, hogy részt kapjon Mátyás alatt a közéletben. 1458-tól királyi személynök, 1459–1472 között pécsi püspök, 1461–64-ben a királyné kancellárja. A király mellett, hadjáratai során is, diplomáciai leveleket fogalmazott, követekkel tárgyalt. Tüdőbaja már ekkor mutatkozott. 1465-ben követ Velencében és Rómában a török elleni segély ügyében. Pápai engedélyt szerzett Vitéz pozsonyi egyeteméhez. Firenzében megismerkedett Marsilio Ficinóval és az újplatonizmussal. Kódexeket vásárolt magának és a királynak. 1467-ben a király kíséretében volt az erdélyi lázadók leverésekor. 1467–69-ben főkincstartó. 1468-ban részt vett a Podjebrad cseh király elleni hadjáratban, 1469-ben Olomoucban Mátyás cseh királlyá választásán. 1469–70-ben szlavón bán. 1470. februájában még a király környezetében volt, de 1471-ben (?) Vitézzel a Mátyás elleni összeesküvés vezetője lett. 1471 telén Nyitrán a leleplezés után is ellenállt. Itália felé menekülve halt meg. A később kiengesztelődött király Pécsett eltemettette, verseit Váradi Péterrel összegyűjtette a Corvina könyvtár számára.

Janus Pannonius ferrarai diákéveiből több száz latin epigramma maradt fönn. Témájuk a diákok költői versengése, kötözködései, valódi vagy fiktív erotika, a polgári élet alkalom szülte föliratai, ajánló, üdvözlő és gyászversek. Fordított görögből, olaszból latinra. Ez utóbbiak ismeretlenek. Az Este-udvar ünnepségeire epithalamiumokat írt. 1452-ben mint ünnepelt fiatal költő megrendelésre köszöntötte ferrarai látogatásakor III. Frigyes császárt (Pro pacanda Italia). Kérésre írta terjedelmes panegyricusait is: 1450-ben Ad Ludovicum Gonzagam, 1452-ben Ad Renatum. 1454-ben elkezdte a diákévek emlékeit földolgozó Guarino-panegyricust. Korai elégiáinak szövege még a klasszikus példatárból való, de hangulati indíttatása már egyéni. 1454-ben padovai tanulmányai elején versben (Valedicit Musis) jelentette be, hogy a jogtudomány kedvéért fölhagy a költészettel. Ebből az időből valóban csak néhány alkalmi verse ismeretes. Kivétel a dicsőítő ének: Jacopo Antonio Marcello podestára írt 2923 soros panegyricusát ő maga is nagyra tartotta. Plutarkosz Moraliájából két prózai fordítása is készült.

Magyarországi költői korszakának nyitánya a régi otthonától, Váradtól búcsúzó verse (Abiens valere iubet sanctos reges Varadini), a hófödte magyar táj első költői ábrázolása. Néhány itthoni verse Mátyás király politikáját szolgálta. A török elleni háborúra buzdított egy Pszeudo-Démoszthenész fordítása. Testi-lelki szenvedéseiről tanúskodnak elégiái; Blasio militanti Janus febricitans (1458), Threnos de morte Barbarae matris, Invehitur in Lunam (1463), De se aegrotante (1464). Sírföliratát is megírta: „Itt nyugszik Janus, kivel ősi Dunánkhoz először jöttek a szent Helikón zöldkoszorús szűzei” (Kálnoky László ford.). 1465-ben itáliai követjárása után munkakedve visszatért. Galeotto ismét a környezetében volt. Humanista mintára összegyűjtötte leveleit (Hédervári-kódex). Újabb elégiái kiújuló betegségéről tanúskodnak. Conquaestio de aegrotationibus suis és Ad animam suam (1466) az újplatonizmus tanításának költői foglalata. Elégiáinak gyűjteményét elküldte Marsilio Ficinónak. Démoszthenészt és Plutarkhoszt fordított. 1469-ben befejezte a Guarino-panegyricust. Utolsó elégiái közül való 1468 csapadékos őszén a vízözön víziója (De inundatione). Epigrammái szerint költészete környezetében visszhang nélkül maradt. Társtalanságát a túl korán virágzó mandulafa képébe sűrítette (De amygdalo in Pannonia nata). Az elfáradt költőre vonatkoztatható a De arbore nimium foecunda is, amely összefoglalja az egykor hirtelen nagyra növő, virágjában fagytól fenyegetett, javakorban dús termése alatt megroppant költő egész pályáját.

Kortársai leginkább epigrammáit csodálták. Ő maga nagyepikával szerette volna nevét megörökíteni. Hunyadi Jánosról tervezett eposzt. Annales c. műve csak említésből ismert. Fönnmaradt epikus szerzeményei az ókori mintaképek alapos ismeretét bizonyítják, de a nagy anyag összeszerkesztése általában nem szerencsés. A modern kor olvasójához elégiái állnak legközelebb. E műfaj végigkíséri pályáját, költői fejlődése ebben szemlélhető. Janus Pannonius tudatos költő volt; azt vallotta, hogy elsőként ő hozta a Duna mellé a humanista poézist, és ezzel lett Pannonia része az Európában egy nyelvet beszélők szellemi közösségének. Ő „az első nagy magyar lírikus, bár egy magyar nyelvű verssor sem maradt utána, csak latinul énekelt” (Gerézdi Rabán)

(Ritoókné Szalay Ágnes szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)

• #egyházi személy;
• #évforduló;
• #híres személyek születésnapjai;
• #író, költő;
• #kiemelt magyar nap;
• #művészek