A magyar népdal és népköltészet hete minden évben november harmadik hetére esik. Ez a hét lehetőséget ad arra, hogy megünnepeljük azokat a meséket, dalokat, népszokásokat, amelyek kapcsolódnak néphagyományainkhoz. Továbbá ezen a héten ünnepeljük a kulturális örökségünk lényegét jelentő alkotások összegyűjtőit is – Erdélyi Jánost, Kodály Zoltánt, Bartók Bélát –, hiszen az ő munkájuknak köszönhetően válhattak e művek ismertté későbbi generációk számára is.
A Jeles napok szerkesztősége
Jékely Zoltán: Háromszéki népdalok
(részlet)
Arany János, a magyar népköltészetről elmélkedvén, a népköltészet egyes darabjainak meglepő tökéletességét nemzedékek csiszoló-javító munkájának tulajdonítja; szerinte a feltételezhető ismeretlen népköltő egyéniségének jegyei hovatovább eltűnnek, s a nép ajkán válik a mű idők folyamán általánosabb érdekűvé, az egész nép közvagyonává…
A dalokról azonban, hál’ istennek, nem mondhatjuk, hogy halottak, de még azt sem, hogy halódnának: sőt, éppen ezek a, hol szerelmi bánatot, hol boldogságot, hol keserű katonasorsot, hol vidám húsvéti lakodalmas kedvet örökítő versek, mondókák és dallamok tartják magukat, s magukkal a magyar népdal rangját, a legszívósabban, a műdalok és kuplék megújuló tömegrohamaival szemben. Gábor Áron hajdani jó, sokáig dörgő ágyúinak csodája ilyen síkon ismétlődik meg!
Ugyanez mondható el végül a lakodalmas költészetről, a köszöntőkről és mondókákról is. Az ősi és újdonatúj, bölcs és huncut székely humor sziporkázik belőlük, méghozzá oly bőséggel, hogy azt kell hinnünk: kifogyhatatlan, halhatatlan!
Ezek a dalok, mint általában a magyar népköltés legjava, dallam nélkül is életképesek – legfennebb a földön járnak, s nem tudnak felrepülni, messze vándorolni, nagy egeket beutazni. Vagy ki tudja? Hátha még erre is képesek?! Csak nekik is nyilvánosság kell, mégpedig a legnagyobb, ami ma művészi terméknek megadathatik: maga az éter!
Áprily Lajos: Aranykapu
(részlet)
Én is játsztam, énekeltem ezelőtt sok évvel,
sok kis rézcsengettyű-hangú falu-gyermekével.
Kerti gyepen, temetőben, láncba-fogva játsztam
- temetővel szemben laktunk, faluvégi házban -,
csilingelt a temetőkert, csilingelt a kertünk,
dolgos anyám csak hallgatta, ahogy énekeltünk,
ahogy a sok rézcsengettyű dalosan szavalta:
Nyitva van az - aranykapu - menjetek be - rajta.
Weöres Sándor: Változat egy népdalra
(részlet)
éren át
téren át
sétál a madár
tűz a karma láng a tolla
gyöngysor a nyakán
kényeskedve arra-erre jár
szerelemtől kókadozva
kincstől csúztól mindhalálig roskadozva
nézi négy király
Weöres Sándor: Harminc bagatell
(részlet)
Magyar népdal-variációk
Tudom én már mit csinálok
üveges inasnak állok
apró tükröket csinálok
annak örülnek a lányok.
Tudom én már mit csinálok
gerencsér-inasnak állok
apró babákat csinálok
azon nevetnek a lányok.
Faludy György: Óda a magyar nyelvhez
(részlet)
Most, hogy szobámban ér az est setétje,
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje,
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod tatár emléke már ködös,
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod zsong minden idegemben
itt, idegenben.
Bölcsődalok
Hej, de Lilibe …
Lészped, Moldva
Adatközlő: Puskás Antalné, Bálint Anna
Beli buba, beli, beli …
Magyarszovát, Mezőség
Adatközlő: Sós Gergelyné, Csete Erzsébet
Hajna babámat, hajna …
Egyházaskozár (áttelepült Moldvaiak)
Adatközlő: Gyurka Mihályné
[Aludj, baba, aludjál!]
népköltés
Aludj, baba, aludjál!
Feljött már a csillag;
Aranyos kis bárány
Hazafelé ballag.
Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom;
Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom.
Minden madár társat választ, virágom, virágom;
Minden madár társat választ, virágom, virágom.
Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom;
Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom.
Te engemet s én tégedet, virágom, virágom;
Te engemet s én tégedet, virágom virágom.
[Szent Gergely doktornak…]
(részlet)
Szent Gergely doktornak,
Híres tanítónknak
Az ő napján
Régi szokás szerint
Menjünk Isten szerint
Iskolába.
Lám, a madarak is,
Hogy szaporodjanak,
Mind eljönnek,
A szép kikeletkor,
Sok szép énekszóval
Zengedeznek.
[Esik eső, nő a petrezselyem...]
népi mondóka
Esik eső, nő a petrezselyem.
Tótágast áll bennem a szerelem.
Jaj, istenem, vajon mit csináljak:
Szaladjak-e, vagy tótágast álljak?
Én elmentem a vásárba…
(részlet)
1. Én elmentem a vásárba félpénzzel,
Tyúkot vettem a vásárban félpénzzel.
Tyúkom mondja: kitrákotty,
Kári-kittyom, édes tyúkom, mégis van egy félpénzem.
[Köszönöm édesanyámnak…]
Mezőségi katona-sirató
Köszönöm édesanyámnak,
Köszönöm édesanyámnak,
Hogy felnevelt katanánok,
Hogy felnevelt katonának,
S ha az anyám nem lett volna,
Katona sem lettem volna.
De még akkor beíratott,
Mikor bőcsőmbe ringatott.
Mikor bőcsőmbe ringatott.
Csájják az erdei utat,
Csájják az erdei utat
Viszik a magyar fiukat,
Viszik, viszik szegényeket,
Szegény magyar legényeket.
Tova menyen három árva…
magyar népdal
Tova menyen három árva,
Kérdi tőlük a Szűz Mária:
Hova mentek három árva?
Hova mentek három árva?
Álljatok meg három árva,
Adok néktek arany vesszőt.
Csapjátok meg a temetőt!
Csapjátok meg a temetőt!
Kelj föl, kelj föl édes anyánk.
Mer’ elszakadt a gyászgúnyánk.
Nem kelhetek édes fiam,
Elrothadtak az inaim.
Elrothadtak az inaim.
Két karjaim, s két lábaim.
A vérem is elároklott,
S a lelkem is elbúcsúzott.
Adja ide édesanyám,
A koporsójának kócsát,
Had’ zárjam ki koporsóját,
Csókoljam meg kezét, lábát.
Tova menyen egy menyecske,
Két orcája ki van festve.
A’llesz néktek mostohátok,
Aki fejért ad reátok.
Mikor fejért ad reátok,
Vérrel virágzik hátatok.
Mikor kenyért ad kezedbe,
Hull a könyved kebeledbe.
Tekerőpatak (Csík vármegye)
1907. Bartók Béla gyűjtése
Márton Szép Ilona balladája
(részlet)
Itt es kerekedik…
Itten kerekedik egy kerek dombecska,
S azon nevelkedik, egy édes almafa.
Édes az almája, csokros a virágja,
S alját vette vala, sárig gyopár virág.
Itt es ereszkedik, egy gyalog ösvenke,
S azon ereszkedik egy fehér báránka.
Jobb oldalán vala, nyolcvan mise gyertya,
S a fejébe vala, egy szép fényes napfény.
Megnejegy, megnejegy Márton Szép Ilona,
Mert én ide jöttem, isten parancsolta.
A szép szüzek serge, egy híján nem telik,
Ha te ide jönnél, véled ez bé telnék.
„Istenem, istenem, szerelmes istenem.
Én ilyet nem hallék, én ilyet nem láték.”
Mennyei poharak, töltetlen teljenek,
Mennyei poharak, töltetlen teljenek.
Mennyei harangok, húzatlan szóljanak.
Mennyei harangok, húzatlan szóljanak.
[Szerelem, szerelem…]
Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem.
Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem.
Miért nem termettél meg minden fa tetején?
Minden fa tetején, dióág levelén.
Hogy szakasztott vóna, minden szegény legény.
Hogy szakasztott vóna róla, minden árva leány.
Mer’ én szakasztottam, el is hervasztottam.
De még szakasztanék, ha jóra találnék.
Ha jóra, ha szépre.
Ha jóra, ha szépre, régi szeretőmre.
Régi szeretőmért, mit nem cselekedném.
Tengerből a vizet, kalánnal kimerném.
Annak fenekéről, apró gyöngyöt szednék.
Annak fenekéről, apró gyöngyöt szednék.
Abból a babámnak gyöngykoszorút kötnék.
Abból a babámnak gyöngykoszorút kötnék.
Magyarszovát, Mezőség
Énekelte: Bara Imréné Székely Rubinka
Kőmies Kelemen balladája…
Hova mégy, hova mégy, tizenkét kőmies?
Elmenyünk, elmenyünk, hogy ha dolgot kapnánk!
„Jertek, megfogadlak, jertek, megfogadlak,
Hogy építsétek föl magos Déva várát,
Egy véka arangyal, két véka ezüsttel,
Két véka ezüsttel, három véka rézzel.”
Hozzá is fogának magos Déva várhoz.
Ki délelőtt raktak, délután megomlott,
Kit délután raktak, az éjjel megomlott,
Kit délután raktak, az éjjel megomlott.
Arra tanakozék tizenkét kőmies:
„Améknek idejön előbb felesége,
Aztat aj fogjuk meg, tüzzel égessük meg,
Aztat aj fogjuk meg, tüzzel égessük meg.
A szép fejér hammát mész közi keverjük,
Magos Déva várát azzal felépitsük!”
„Istenem, istenem, adj egy sötét erdőt,
Hogy ha’ttérjen vissza asszonyfeleségem!”
Azt es adott isten, mégsem tére vissza,
Azt es adott isten, mégsem tére vissza.
„Jónapot, jónapot, Kőmies Kelemen!”
„Isten hozott, isten, asszonyfeleségem!”
„Eljöttem, ejöttem látogatásodra!”
„Eljötté, ejötté fejed vesztésire.”
„De azt én jól tudom, hogy tik ugy es tesztek,
Hogy embert megöltök, avval pénzt kerestek!”
Aj avval megfogták, nyakát ketté vágták,
Tüzzel, megégeték, tüzzel megégeték,
Az szép fejér hammát mész közi keverék,
Az szép fejér hammát mész közi keverék.
Avval felépiték magos Déva várát,
Avval felépiték magos Déva várát.
Elindul haza Kőmies Kelemen,
Kérdé a leánya: „Apám, édes apám,
Apám, édes apám, hol van édes anyám?”
„Elmaradt messzére, hazajön estére!”
Este es eljöve, mégse jöve haza,
Este es eljöve, mégse jöve haza.
Kérdé a más leánya:„Apám, édes apám,
Apám, édes apám, hol van édes anyám?”
„A te édesanyád a nagy kőfal közt áll,
A te édesanyád a nagy kőfal közt áll.”
Gyergyóalfalu (Csík vármegye) 1910.
Cantata profana. A kilenc csodaszarvas
(részlet)
Román kolindaszöveg Bartók Béla fordításában
Volt egy öreg apó
Volt néki, volt néki
Kilenc szép szál fia,
Nem nevelte őket
Semmi mesterségre,
Csak erdőket járni,
Csak vadat vadászni.
És addig-addig
Vadászgattak, addig:
Szarvassá változtak
Ott a nagy erdőben.
És az ő szarvuk
Ajtón be nem térhet,
Csak betér az völgyekbe;
A karcsú testük
Gunyában nem járhat,
Csak járhat az lombok közt;
A lábuk nem lép
Tűzhely hamujába,
Csak a puha avarba;
A szájuk többé
Nem iszik pohárból,
Csak tiszta forrásból.
