A Latin-Amerika egyik indián néptörzsének életét kutató jezsuita szerzetes, ÉDER XAVÉR FERENC (Selmecbánya, 1727. március 19. – Selmecbánya, 1772. április 17.) a nagyszombati jezsuita kollégiumban folytatta tanulmányait; 1743-ban lépett be a rendbe. Saját kérésére küldték missziós szolgálatra Dél-Amerikába. 1750-ben érkezett a perui Limába, ahonnan az ország délkeleti (ma Bolíviához tartozó) részébe, a mojo indiánok földjére került. 15 évet töltött az őserdőben élő bennszülöttek között, megtanulta nyelvüket, feljegyezte szokásaikat. Több missziós telepet is létesített, más népcsoportokkal és nyelvekkel is megismerkedett. Feljegyzéseket, rajzokat készített; ezek között nem csak etnográfiai tárgyúak voltak, hanem a növény- és állatvilágra vonatkozók is. Munkájának az 1767-es királyi rendelet vetett véget, amely megtiltotta a jezsuiták működését a spanyol gyarmatokon. 1769-ben tért vissza Magyarországra és Selmecbányán plébánosként tevékenykedett haláláig.
Értékes tapasztalatait nem tudta közreadni, így eredményeit későbbi külföldi kutatók maguknak sajátították ki. Csak jóval halála után, 1791-ben jelentek meg feljegyzései nyomtatásban Makó Pál apát jóvoltából – azonban sajnos, értő szerkesztő munka hiányában hiányosan, hibákkal teli.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
