A mostanra világnapnak is nevezett ún. MISSZIÓS VASÁRNAP a missziókért végzett imádság napja a Katolikus Egyházban. A Katolikus Egyház missziós tevékenységének forrása a keresztre feszített majd feltámadt Jézus Krisztus mennybemenetele előtt mondott útmutatása, amellyel apostoli küldetést adott tanítványinak: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek”. Majd hozzátette: „S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig”.
A Katolikus Egyház ún. Rítus Kongregációja 1926. április 14-én rendelte el, hogy október utolsó előtti vasárnapján a hit terjesztéséről kell szólnia a prédikációnak, a vasárnapi szentmisék közül pedig egyet a missziókért szóló votív (megemlékező) könyörgésekkel lehet imádkozni. 1969-ben a liturgikus reform megerősítette ezt a rendelkezést. Ezen a napon a katolikus templomokban a missziók javára perselyeznek.
A világstatisztikák szerint a katolikus vallásúak száma évről évre növekszik, jelenleg kb. hatoda (több mint17 %-a) a világ össznépességének. A világmissziónak minden évben számos vértanúja van. 2006-ban például tizenhét pap, egy szerzetes, három szerzetesnő és három világi misszionárius lett erőszakos cselekmény áldozata a harmadik világ országaiban.
A világmisszió legfőbb szerve a Népek Evangelizációja Kongregáció, egy-egy ország missziós tevékenységét pedig a Pápai Missziós Művek nemzeti tagozata hangolja össze. A katolikus missziók védőszentjei: Lisieux-i Szent Teréz és Xavéri Szent Ferenc.
A Jeles napok szerkesztősége
