BERDE KÁROLY (Nagyenyed, 1891. március 6. – Budapest, 1971. július 4.): bőrgyógyász, egyetemi tanár, számos bőrgyógyászati kórkép önálló leírásának megszerkesztője. A kolozsvári egyetemen 1914-ben nyert diplomát. 1914–1919 között az egyetem bőr- és nemikórtani klinikáján dolgozott. 1921-ben tanársegéd, 1926-ban adjunktus lett a szegedi egyetem bőrklinikáján. Még ebben az évben magántanárrá képesítették a fertőző betegségek kór- és gyógytana tárgykörből. 1930-ban tanár lett. Tanulmányutakat tett a német, dán, olasz, osztrák dermatológiai klinikákon. 1931-től a pécsi egyetemen tanár, az 1939–40-es tanévben az orvoskar dékánja, majd 1941-től a kolozsvári tudományegyetem bőr- és nemikórtani klinikájának igazgatója volt. 1945 után az Orvostovábbképző Intézetben tevékenykedett. Jelentős érdemeket szerzett a bőr- és nemibetegségek kutatása terén. Nevéhez fűződik egy élősdi gombafaj (Triciphyton subfuscum), valamint egyes bőrgyógyászati kórképek önálló leírása. Megírta a kolozsvári és a szegedi bőrklinikák történetét, és feldolgozta irodalmi hagyatékukat. A Dermatológia c. folyóirat társszerkesztője volt. Mintegy 140 szakközleményt tett közre.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Dr. Nagy Gyula: A „csupa köröm emberpár”
(részlet)
Tisztelt Szerkesztőség!
Különös történetről szól a vogul teremtésmonda. Eszerint Numi-Tarem, a vogul főisten, az első emberpárt, egy öregembert és egy asszonyt hóból és agyagból teremtette meg úgy, hogy egész testüket körmök borították. Amikor aztán a rossz szellem meglátta a csupa köröm testű embereket, leköpte őket, annyira nem tetszettek neki. Legközelebbi nyelvrokonaink hite szerint az első emberpár bőre ekkor lágyult meg, és húzódtak vissza a körmeik oda, ahová valók, a kéz- és a lábujjak végére. (…)
Maradt ennek némi nyoma a magyar hiedelemvilágban is, ahogyan ezt Berde Károly után (Berde Károly: A magyar nép dermatológiája, Budapest, Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, 1940) az említett magyarkanizsai feljegyzés alapján ismerjük, amelyben e vogul teremtésmondát már Ádámra és Évára alkalmazva láthatjuk.
Forrás: Lege Artis Medicinae, 2005. 3. szám
