Supka Géza 1927-ben, Miskolcon a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete közgyűlésén fogalmazta meg a könyvhét gondolatát. Eredeti javaslata szellemében a jogutód Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése 1929 óta szervezi meg az ÜNNEPI KÖNYVHETet. A kiadók ekkorra időzítik kiadványaik egy részének megjelentetését, s ezekről egy úgynevezett könyvheti lista segítségével lehet tájékozódni. A rendezvényeken író-olvasó találkozók, dedikálások és egyéb programok várják több napon keresztül a látogatókat. Évtizedeken keresztül a budapesti Vörösmarty tér volt a könyvünnep helyszíne, 2004-ben a Bazilika előtti Szent István tér szolgált központi helyként.
A Jeles napok szerkesztősége
Parti Nagy Lajos: Bukolika
(részlet)
Minden bizonnyal nyáresti éj van.
Így. Amúgy
szurokba merült a nappal keksze,
kipállott szájú szónok az este.
Közben latin derű.
Jön le a pásztor a hegyről,
ballag a hegyre a költő,
féluton Ünnepi Könyvhét.
Szabó Lőrinc: Könyv és álom
(részlet)
Éhes vagy, etetlek, agyam,
egyél, egyél:
étel és ital van a könyvben,
rokoni hús, rokoni vér.
Terülj-asztalkám és gyümölcskert
a könyvtár sok dús polc-sora,
egyél, jó barátok között vagy
s nemes kéj ez a lakoma!
Faludy György: A judeai helytartó
(részlet)
Supka Gézának
Cumae felől bicegve jött az alkony,
mint kék vitorlák álltak a hegyek
s ők ketten ültek lenn a sziklaparton
és bámulták a rozsdamart eget.
S midőn az est ködöt kevert a kertbe,
ők csak nézték némán a kék vizet
s tógájukat fejükre húzták, melyre
fehér holdat kaszált hat évtized.
Faludy György: Gutenberg galaktikája
(részlet)
Az ember hírt, történést, nézetet
csak hallomásból tudhatott követni,
amíg az első, százezres tömegcikk,
a nyomtatott könyv, meg nem érkezett.
Az auditív vizuálissá tisztult:
így olvasták Erazmust, s szinte látták
Vespuccitól Kolombus utazását,
de sokfelől nézték a hitet s Krisztust.
X. ül. Szalad a perc, telik az óra.
Előtte cola, de bele se kóstol.
Tétlenül áll kezében a golyóstoll:
senki se vágyik dedikációra.
Hát nincsen már egyetlen olvasója?
Kínlódik, mint megfeszített apostol.
Hová elvonulhatna, nincs kolostor.
Szellemi árut nem mérnek kilóra.
Zúg a Duna, visszafordul nyugatnak.
A Mold(o)va hullámai kicsapnak,
ront-bont a népség, összedől a sátor.
X. is felkászálódik asztalától.
Szégyen marja, vagy a nemes harag?
Másnap nem dedikált, otthon maradt.
Szabó Lőrinc: Tücsökzene 148. / Olvasás
Mint a csillagokat a távcsövek,
úgy húztam körém, s egyre közelebb,
könyveken át a Világ Tényeit:
éj-nap olvastam. Mindent! Hajnalig,
kis lámpa mellett, s függönyözve a
konyhánk ajtaját. Boldogság, soha-
nem-álmodott, töltött be: Nemcsak én
vagyok (ha vagyok) bolond! Mint a fény
mihelyt szabad, oly határtalanúl
tágúlt a lelkem, nőtt, már messze túl
kíváncsiságban s reményeiben
iskolán s minden hasznon: Végtelen
nyílt elém, hisz most eszközt, szárnyakat
kaptam, repülni, s törni zárakat:
az Irodalmat: születő, arany
lángok zsúfoltak, gyerekmód ugyan,
de úgy, ahogy az első távcsövek
tömték új csillagokkal az eget
Petőfi Sándor: Egy könyvárus emlékkönyvébe
Az életcél boldogság, de elébb
Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd,
Ugy ingyen ahhoz senki sem jut el,
Ahhoz nagyon sok mindenféle kell:
A becsülettől soha el ne térj
Sem indulatból, sem pedig dijért,
Szeresd hiven felebarátidat,
Ne vond föl közted s más közt a hidat,
A hon nevét, a drága szent hazát
Szivednek legtisztább helyére zárd,
S imádd az istent, s mindenekfelett
Áruld erősen költeményimet.
Esterházy Péter: Tizenhét kitömött hattyúk
(részlet)
(Munkabeszámoló arról, hogy s mint lett Csokonai Lili Tizenhét hattyúk című könyve.) Hogy megosszam zavaromat (l. tárgyias alcím), amely az ilyen „regény regénye” fajtájú írás esetében elfogja az embert és így, mert el akarok, eltekinthessek tőle, föllapoztam rögtön a Dr. Faustus keletkezésé-t.
[…]
Ezért jó Magvetőm, lektor, irodalmi vezető, igazgató, beavattatott. (Sok érdekes részproblémát kellett megoldani. Például nem látszott ajánlatosnak szerződést kötni – a szivárgás miatt, aztán az sem volt biztos, hogy egy ilyen senki, elsőkötetes nímand, csak azért, mert legalábbis érdekes könyvet írt, és a könyvhét a kortárs magyar irodalom ünnepe, rákerül-e a könyvheti listára. A példányszám meg mért lenne magas? – Innét is látszik, ha látni akarjuk, évek során mennyi kiváltság ragadt ránk. Kiváltság, amely valójában elemi jog volna.)
Esterházy Péter: Confessio Debrecina
(részlet)
A könyvhét nem a kompenzálás néhány napja, letud és kipipa, hanem ahogy jó hetven éve Supka Géza zseniálisan kitalálta: ünnep. És ünnep csak akkor van, ha van hétköznap.
Van, aki azt mondja, nincs mit ünnepelni, az irodalom elárulta az olvasót, és csupán csak a saját köldökét nézi, van, aki ezt mondja. Én nem szeretem az ilyen fanyalgást. Egyrészt van ilyen meg amolyan irodalom, remélhetőleg van olyan is, amelyik a köldökét nézi, másrészt meg az irodalom olyan, amilyent az olvasó megérdemel. Az író nem tud jobb lenni, mint az olvasó.
Nemes Nagy Ágnes: Olvasási módok
(részlet)
De visszakanyarodva az olvasáshoz: sokszor volt az a benyomásom, hogy a tudósnak nevezett Babits igenis civil olvasó a profi olvasó Kosztolányihoz képest. Babits először az életét táplálja a betűvel, másodszor az irodalmi gondolkodást; Kosztolányi először és másodszor a saját művét. Babits nem tud nem-olvasni; Kosztolányi célra olvas.
Konrád György: Eszmények vására
(részlet)
Az a jelenet, hogy az elmúlt könyvhéten az Írók Könyvesboltja előtt, a Liszt Ferenc téren olyan szépen összejöttünk, írók tucatnyian, és egymásnak dedikáltuk a könyveinket, mert az arra sétáló nagyközönség óvatosan elkerült bennünket, nem fölháborító, esetleg búsító vagy aggasztó, amúgy kellemes volt, kaszinóztunk, egyszóval normális. A vásár néha megy, néha nem, de normális; és hogy mindenféle portéka kapható, olyan is, ami tetszik és olyan is, ami utálatos nekünk, ismét csak normális. És hogy az ember a vásárban őgyeleg és összemér, vagy esetleg az egésztől elmegy a kedve, fejfájást kap, és kifordul, ahogy én szoktam majdnem mindig az áruházakból, az ugyancsak vele jár a dologgal, amiképpen a frankfurti könyvvásárban sok író határozta már el, hogy nem ír több könyvet, van elég. De aztán otthon, a szobájában újra nekilát.
Somlyó György: Könyv nélkül
(részlet)
Mindent összevéve legjobban olvasni szeretek
könyvek
könyvek a falakon a padlón könyvek könyvek az
íróasztalon (írni se lehet rajta de hiszen sokkal
jobban is szeretek olvasni mint írni)
