Április 14. A könyvtárosok világnapja, amelyet két nagy szervezet, az ALA (American Library Association, Amerikai Könyvtárak Szövetsége) és az IFLA (International Federation of Library Associations, a Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége) kezdeményezett. A könyvtárosok világnapja 2011 óta kerül megrendezésre. Ez a világnap alapvetően a könyvtárak és a benne tevékenykedő könyvtárosok fontosságára, az általuk nyújtott értékekre hívja fel a figyelmet. Ezen a napon a könyvtárak különböző, változatos programokat szerveznek a látogatók számára.
„A könyvtáros pedig az az ember, akinek a könyv olyan táplálék, szenvedély, sors, szerelem, gyönyör, mámor, kaland és végzet, mint tengerésznek a tenger, a parasztnak a föld, a kertésznek a növény. A tudós a könyvet csak anyagnak veszi: megnézi, olvassa, idézi és félreteszi; a költőnek a könyv csak mű: teremti és elfelejti; a tanítónak csak eszköz: merít belőle és továbbadja; a közönséges embernek csak iparcikk: olvassa és élvezi. Senki nem nyúl úgy a könyvhöz, mint a könyvtáros, oly csendesen és lassan, ahogy az ember csak örök dolgokhoz nyúl: tengerhez, asszonyhoz, földhöz.” (Hamvas Béla)
A Jeles napok szerkesztősége
Janus Pannonius: Búcsú Váradtól
(részlet)
Isten veled, te híres ritka könyvtár,
Hol ráakadtam annyi régi műre,
Itt szállt meg Főbusz is, hűtlen honához,
S innét a szűzi múzsák sem sietnek
Kasztáliának erdejébe vissza,
Fel hát az útra, társaim, siessünk!
Szabó Lőrinc: Tücsökzene
(részlet)
150. Könyvek otthon
Gyűlt már saját könyvtáram is. Előbb
fióknyi volt, majd az asztalra nőtt,
szétáradt s polcokra kérezkedett.
Könyvre költöttem minden pénzemet,
óraadások és legációk
jövedelmét, s mit a vasút adott
év végén a bizonyítványomért,
a két-két aranyat. Szívemben élt,
ami tetszett, mégis jó volt magam
mellett tudnom, látnom minduntalan
a sok nagyszerűséget, ami az
agyam építgette, a sugaras,
nagy, belső birodalmat, amelyet
hazámmá tettem: a szellemeket,
akikkel barátkoztam: ővelük
födtem-édesítettem a keserűt,
a rossz ruhát s a fölényes nyomort,
hogy divatos nyakkendőm sose volt.
Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban
(részlet)
De akik a ruhát elszaggaták
Hogy majd belőle csínos könyv legyen,
Számon kivül maradtak: Ixion
Bőszült vihartól űzött kerekén
Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.
Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;
A csillagászat egy vak koldus asszony
Condráin méri a világokat:
Világ és vakság egy hitvány lapon!
Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből
S most a szabadság és a hősi kor
Beszéli benne nagy történetét.
Hűség, barátság aljas hitszegők
Gunyáiból készült lapon regél.
Irtózatos hazudság mindenütt!
Az írt betűket a sápadt levél
Halotti képe kárhoztatja el.
Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
S a rongyos ember bőszült kebele
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.
De hát ledöntsük, amit ezredek
Ész napvilága mellett dolgozának?
A bölcsek és a költők műveit,
S mit a tapasztalás arany
Bányáiból kifejtett az idő?
Patkósné Tóth Zsuzsa : ... és könyvtáros
(részlet)
Csokonai Vitéz Mihály még hiába pályázott, Széchényi Ferenc nem őt választotta könyvtára őrének, mert úgy gondolta, a nagy, tudományos könyvtárak élén filozófusok, tudósok, történészek állnak, neki sem elég egy poéta.
Azóta alaposan megváltozott a könyvtárosról kialakult közvélekedés.
Nemrég egy könyvtár szakos hallgatót megkérdeztek, mit tanul az egyetemen.
A válaszára, hogy könyvtártudományt, nagy csodálkozás volt a reakció: - Miért, azt tanítják?
Legtöbbször azt halljuk, ha elmondjuk, mi a foglalkozásunk: jó neked, egész nap olvashatsz!
És bóknak szánják, amikor ezt mondják: - Jéé, nem is úgy nézel ki, mint egy
könyvtáros!
Általános képet rajzol meg Darvasi László is a Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt? című írásában:
„... Könyvtáros kisasszonynak nevezünk- tizenhat évestől nyolcvan éves korig - minden olyan nőnemű emberi lényt, aki férjezett, elvált, özvegy, netán pártában maradt és könyveket kölcsönöz. A könyvtáros kisasszony lehet érintetlen, de általában már nem az. Hangja rekedt, mert sokat dohányzik, leginkább kockás szövetszoknyában és szandálban jár. Néha besüti a haját. Tud olajkályhát, rolót és kerékpárláncot szerelni, ezek még a hetvenes évek emlékei. Ősei ott pakolgatják a könyveket Memphisben, Alexandriában, Babilonban, Mátyás udvarában és a British Museum dohos raktárhelyiségében. Szívünknek egyaránt kedves egy nagyvárosi főkönyvtár fiókjának, illetve valamely magyar laktanyának a könyvtáros kisasszonya... ”
Kabdebó Lóránt: Rába György
(részlet)
R.Gy.: – A Baumgarten-könyvtárban nemcsak szellemi szemhatáromat tágíthattam, hanem megismertem számos kitűnő írót is és az ő személyükben néhány olyan embert, akinek a személye elkísérte az életemet, és akinek az élete mellett itt-ott az én személyem is feltűnik a képen. Amikor a Baumgarten-könyvtárba először elvetődtem, Devecseri volt a könyvtáros, de jártam a könyvtárba Vajda Endre, majd Hegedűs Zoltán könyvtári vezetésének korszakában is. A harmadik nemzedék egyik-másik tagját itt láttam először; hogy egy viszonylag ritkának számító példát idézzek, a könyvtáros Devecserin kívül Pásztor Bélát, aki majdnem olyan fura és életidegen ember volt a magánéletében is, mint amilyen a verseiben, de mindenesetre megismertem őt, és megismertem – sok más között – egy, az élethez és korban hozzám közelebb álló embert, Végh Györgyöt, az én nemzedékemnek egyik legszínesebb egyéniségét.
