1995-ben az UNESCO A KÖNYV NAPJÁvá nyilvánította április 23-át katalán javaslatra. Április 23-án és ugyanabban az évben, 1616-ban hunyt el William Shakespeare (1564 áprilisa – 1616. április 23.) és Miguel de Cervantes (1547. szeptember 29. – 1616. április 23.). Ez a nap A SZERZŐI JOGOK NAPJA is. A nap célja, hogy felfedezzük az olvasás szépségét, és ösztönözzük egymást a könyvek forgatására.
A katalánoknak ez a nap egyben védőszentjük, Sárkányölő Szent György napja is. Így ott ezen a napon emlékeznek meg a „rózsákról és a könyvekről”, mert a legenda szerint Szent György a IV. században az általa megölt sárkány véréből kinőtt rózsát a megmentett hercegnőnek ajándékozta.
A Jeles napok szerkesztősége
A kandallóban égnek a hasábok,
Már itt az alkony. Isten véletek
Napfényes erdők, tavaszi szelek,
Szép ifjúság, te rakoncátlan, álnok!
Már itt az este. A szőlőlevél is
Pirosra vált, az ég is rózsafényes,
– Az elmúlás ez, az emlékezés ez –
Már itt az este és már itt a tél is!
Motoszkál még fejében egy-egy ének,
Szelíd szonettek, mennydörgő szavak,
Melyekre taps reng és zeng száz ajak.
A kandalló kiégett. Itt az éjjel.
S a vak sötétben végsőnek világol
Két szép szem napja múltak tavaszából.
Radnóti Miklós: Don Quijote sírverse
(részlet)
„Itt nyugszik Don Quijote de la Mancha,
vitéz, kóbor lovag volt ő, míg élt.
Mellette nyugszik jó dárdája, pajzsa,
Kegyelmet soha senkitől se kért.
Az lemúlás se győzött e vitézen
Mert híre messzi századokra száll…
Igaz, hóbortos volt ő életében,
de végül bölccsé tette a halál.”
Vörösmarty Mihály: A GUTTENBERG-Albumba
Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús
S a nyomorú pórnép emberiségre javúl;
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
És áldozni tudó szív nemesíti az észt;
Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
És eget ostromló hangokon összekiált,
S a zajból egy szó válik ki dörögve: „igazság!”
S e rég várt követét végre leküldi az ég:
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez
Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.
N. Mandl Erika: Az olvasás, mint az európai kultúra alapmetaforája
(részlet)
Ha választ keresünk arra a kérdésre, vajon miért jutott ilyen nagy szerep az írott szónak, majd a könyvnek illetve a könyvekbe zárt tudásnak az európai (zsidó-keresztény) kultúrkörben, vizsgálódásainkat az európai alapmítoszok világában érdemes elkezdeni.
Bibliai teremtéstörténetünk tanúsága szerint Isten szóval teremtette a világot. Alapmítoszunk egyik fő motívuma az isteni szó ereje: "a teremtés egy szóbeli aktus révén megy végbe, s Isten a dolgoknak, melyeket sorban megteremt, csak azáltal ad ontológiai státust, hogy megnevezi őket.
Mint a csillagokat a távcsövek,
úgy húztam körém, s egyre közelebb,
könyveken át a Világ Tényeit:
éj-nap olvastam. Mindent! Hajnalig,
kis lámpa mellett, s függönyözve a
konyhánk ajtaját. Boldogság, soha-
nem-álmodott, töltött be: Nemcsak én
vagyok (ha vagyok) bolond! Mint a fény
mihelyt szabad, oly határtalanúl
tágúlt a lelkem, nőtt, már messze túl
kíváncsiságban s reményeiben
iskolán s minden hasznon: Végtelen
nyílt elém, hisz most eszközt, szárnyakat
kaptam, repülni, s törni zárakat:
az Irodalmat: születő, arany
lángok zsúfoltak, gyerekmód ugyan,
de úgy, ahogy az első távcsövek
tömték új csillagokkal az eget
Csorba Győző: Könyveim
(részlet)
Csak nézem gerinceiket
a címeket a neveket
valami bennem földereng
hogy egyik-másik mit jelent
hogy rég-rég hány cinkos napot
töltöttem vélük izgatott
szimbiózisban míg nekem
nyilatkoztak készségesen
s én azt hittem hogy titkaik
segítenek majd valamit
ha minek hozzám köze lesz
majd feleletre kötelez
hogy a rejtélyek könnyedén
tárulnak tőlük elibém
Szabó Lőrinc: Könyv és álom
(részlet)
Éhes vagy, etetlek, agyam,
egyél, egyél:
étel és ital van a könyvben,
rokoni hús, rokoni vér.
Terülj-asztalkám és gyümölcskert
a könyvtár sok dús polc-sora,
egyél, jó barátok között vagy
s nemes kéj ez a lakoma!
Somlyó György: Könyv nélkül
(részlet)
Mindent összevéve legjobban olvasni szeretek könyvek
könyvek a falakon a padlón könyvek könyvek az
íróasztalon (írni se lehet rajta de hiszen sokkal
jobban is szeretek olvasni mint írni) mindig
inkább olvasnék ha választanom lehetne (csak nem
mindig lehet választanom) mindig érdemesebbnek
érzem az olvasást mindig jobban érzem magam olvasás
közben ha azt a mámort nem érzem is amit (néha-néha)
írás közben lehet hogy mégiscsak T. E.- nek van igaza
és „objektive” a fogyasztói szemlélet a jellemző
rám nem a termelői (bármennyit „termelek” is) ami
igaz az igaz olvasott betűben nagyobb fogyasztó
vagyok mint írottban olykor valóban minden mértéken
felül habzsoló dőzsölő kéjelgő válogatás nélkül
Kányádi Sándor: Könyvek s kolompok között
(részlet)
Életünk is olyan még egyelőre,
akár ez a szoba,
melynek egyetlen bútora
a szellem plafonig magasló polcai
s rajtuk: Homérosz, Shakespeare, Blaga
s a manchai
lovag históriája
meg a többiek. De hiába:
büszkeséged: a gyönyörű teljes Rilke
sem tud felelni kérdéseinkre,
sem a Tiszta Ész Kantja;
süketek a csengettyű-hangra.
Csoóri Sándor: Az olvasás műfaja
(részlet)
A hol volt, hol nem volt kezdőmondat – játékossága ellenére is – tudatos figyelmeztetés, hogy művészi teremtés kezdődik szemünk láttára, fülünk hallatára. Hogy a továbbiakban mindennek más értéke lesz, mint a valóságban. Szárnyuk nőhet a fáknak és a vizeknek, arcunk előtt meghalhat egy csillag. Persze csak akkor, ha van érzékünk a gyászhoz, akkor, ha a fákat és a vizeket nem az északi szél, hanem a mi képzeletünk röpteti.
Hubay Miklós: Eretnekségeimből
Mintegy ötven szerzői jogi társaság képviselői vannak itt jelen. Négyszázötvenezer író-szerző-zeneszerző jövedelme fut rajtuk keresztül. Közel félmillió alkotónak a pénzét ők veszik fel, ezek a társaságok, hogy aztán az adók levonása után eljuttassák a többit annak, akit megillet. Természetes az alig leplezhető gazdagságuk. Akár a nagy bankoké.
Az a rengeteg írói álom, becsvágy, lázas éjszakai munka, pénzhajsza, nyomorúság, könnyűzene-szerzők összefütyörészett slágerei és mindaz, amit nekünk Bartók neve jelent, ezeken a társaságokon keresztül váltódik át pénzre, s lesz belőle félmillió háztartásban lakbér, autó, tengerparti nyaralás és cipőtalpalás. Félmillió lázas agyvelő ezeknek a társaságoknak a csatornáin át kapja a vért a teremtő tevékenységéhez, hogy létrehozzon új gondolatokat, új formákat, népszerű melódiákat, szíveret fagyasztó drámákat a lét abszurditásáról és csak azért is hitet a jövőben…
Akármiről legyen is szó, lehet-e nem erre gondolni? És mégis, ezzel a gondolattal a fejemben úgy érzem itt magam, mintha néma eretnek volnék valahol egy tridenti zsinaton.
Nemes Nagy Ágnes: Olvasási módok
(részlet)
Vegyünk két nagy olvasót a magyar irodalomból. Babitsot és Kosztolányit. Eléggé elütő olvasói arcélek.
Babits erudíciója híres. Szélességben is, mélységben is akkora, hogy minduntalan a „tudós” szót juttatja eszébe a babitsi műveltség élvezőinek és használóinak. Azt hiszem, van ebben valami pontatlanság. Meg akarjuk vele tisztelni a költőt (vagy talán szidni akarjuk? nem is tudom), mindenesetre nem a megfelelő medáliát tűzzük ki a hajtókájára.
Kosztolányi más. Ő sem élhet könyv nélkül persze. De bizony – sokszor – kevéssé érdekli, amit olvas. Az érdekli, amit ő fog írni az olvasott anyagról.
Konrád György: Hazakészülőben
(részlet)
T. a hetvenes évek elején a Szerzői Jogvédő Hivatal Igazgatója volt. Engem is kihallgatott egyszer ebben a minőségében. A „Városalapító” német kiadásáról volt szó, amely magyarul még nem jelent meg, és amelyre a kiadói szerződést nem a Szerzői Jogvédő Hivatal által kötöttem meg, mivel ez a hivatal csak a hivatalosan kiadott műveket közvetítette. Regényem közlését a kiadó elutasította, én pedig elleneztem, hogy az ügynök egyben cenzor is legyen. Megsértettem ezzel a rendeleti szabályokat, akkoriban igen rossz néven vett politikai botrányt okozva ezzel. A pénzért aggódó kiadó levelet írt a Szerzői Jogvédő Hivatalnak, hogy övé a világjog, ne kössenek szerződést senki mással, minden opciókérést továbbítsanak őhozzá. Egyszóval följelentett a magyar politikai rendőrségnél. Mégiscsak furcsa, ha az embert a saját kiadója nem együgyűségből, hanem anyagi szorongásból feljelenti. Szerződést kötni a Szerzői Jogvédő Iroda megkerülésével – bűntetté, méghozzá devizabűntetté volt nyilvánítható. Ha akarták, ha volt rá politikai elhatározás.
