HÁRI PÁL (Pest, 1869. augusztus 29. – Budapest, 1933. május 10.): biokémikus, egyetemi tanár, a magyar biokémiai kutatások egyik megteremtője. Orvosi tanulmányait a budapesti és a bécsi egyetemen végezte, ott szerezte 1894-ben orvosi oklevelét. 1906-ban az orvosi kémiai diagnosztika magántanára lett. 1915-ben a budapesti élet- és kórvegytani tanszék vezetője lett. Fejlesztette a kalorimetria módszertanát. Jelentős kutatásokat végzett az anyagcserével, a hemoglobin és származékainak spektrofotometriás vizsgálatával kapcsolatban.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Donáth Tibor: Hogyan is állunk a magyar anatómiai szaknyelvvel?
(részlet)
Milyen volt az orvosi szaknyelv Magyarországon?
Hári Pál 1901-ben „Az emberi gyomornyálkahártya felületi hámjáról” dolgozatában a gyomornyálkahártya hengerhámsejtjeiről ír, amely fogalmat ma mint a „ventricularis mucosa cilindricus sejtjei” találjuk leírva. Háberern Pál ugyancsak 1901-ben „Az ínficamokról” című munkájában a hosszú hüvelykujjhajlító izom inának ficamáról ír, amelyet ma, 2003-ban mint a „tendo musculi flexoris pollicis longi luxációja” olvashatunk. Azaz mára előszeretettel visszatértünk a latin szakkifejezésekhez, sorvasztva ezzel a már polgárjogot nyert nemzeti szaknyelvünket.
Forrás: Magyar Orvosi Nyelv
