Építész tervezőnek is kiváló első olimpiai bajnokunk, HAJÓS ALFRÉD (Budapest, 1878. február. 1. – Budapest, 1955. november 12.) 1895-ben gyorsúszó Európa-bajnok volt, 1896-ban pedig az athéni olimpián szerzett két aranyérmet is: a 100 m-es és az 1200 m-es úszásban. Építészmérnöki oklevelét 1899-ben szerezte a budapesti Műegyetemen. Tervezői pályáját Alpár Ignác irodájában kezdte, ahol többek között dolgozott a Mezőgazdasági Múzeum tervein is, majd Lechner Ödön mellett fejlesztette szaktudását. 1904-ben Villányi Jánossal közös építészirodát nyitottak és számos tervpályázaton szerepeltek sikerrel; 1909-ben első díjat nyertek egy miskolci banképületre, majd a zuglói református egyház székházára kiírt pályázaton. Közös munkáik közé tartozott a debreceni Arany Bika szálló (1910), a szombathelyi Általános Hitelbank, a XIV. kerületi Vakokat Gyámolító Országos Egyesület székháza (1912); ezek az épületek az eklektikus stílus jegyeit viselik. 1910-ben készült el Hajós Alfrédnak egy 50 000 fő befogadására alkalmas stadionterve, amely az első világháború kitörése miatt nem valósulhatott meg. Az 1920-as évek elején tervezte az Újpesti Torna Egylet labdarúgó stadionját, majd 1924-ben a párizsi olimpia szellemi versenyén „Ideális Stadion” tervével első díjat nyert. Méltán szerzett számára európai hírnevet az 1931-ben a Margitszigeten megépült Nemzeti Sportuszoda. E munkája alapján hívták meg az 1933-as párizsi építészeti kiállításra. Tervei szerint épült a győri uszoda és a pünkösdfürdői strand is. Budapest 1945-ös ostroma után számos fővárosi középület helyreállítását irányította, például a Vajdahunyadvárét és a Tőzsdepalotáét. 1946-ban Weichinger Károllyal közösen tervezte a hajdúszoboszlói gyógyfürdőt. 1950-ben fél évszázados építész tervezői pályafutása alkalmából aranydiplomát kapott a Műegyetemtől.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Mártonffy András: „Vízen járó” magyarok
(Képmás, 2017. 7. sz., részlet)
A MAGYAR DELFIN
Itt van mindjárt Hajós Alfréd. 1878-ban Guttmann Arnold néven egy kifejezetten szegény zsidó családban született Budapesten. Bár építész mérnöki diplomát szerzett, és ebben a szakmában is kiemelkedett, ez nem akadályozta meg abban, hogy korának talán legkomolyabb hazai sportembere legyen. Olyan kiváló úszó volt, hogy versenyzett már az első újkori olimpián is, szinte még gyerekfejjel, 1896-ban. Nem is akárhogy: két első helyet is szerzett.
Hogy milyen volt az élsportok versenyének kezdeti szervezési stádiuma, azt jól mutatják a körülmények.
Az úszószámokat a Pireuszi-öböl vizében rendezték, ami akkor, áprilisban tizenkéttizenhárom fokos volt. A versenyzőknek be kellett zsírozni a testüket, különben nem is bírták volna ki a hideget. A százméteres távot a tizennyolc éves Hajós könnyedén megnyerte, majd – mialatt sokan mások feladták a további küzdelmet – rövid pihenő után újabb réteg zsírt kent magára, és megnyerte az ezerkétszáz métert is. Olyan sikert aratott, hogy az utána rendezett fogadáson a görög király udvariasan megkérdezte, hol tanult meg ilyen jól úszni. Hajós állítólag magától értetődően felelt: „A vízben, felség.”
Nemsokára el is kezdték „a magyar delfin” néven emlegetni.
Hajós 1899-ben lediplomázott a Műegyetemen, és nem sokkal később egy tervezőirodában kezdett dolgozni. Persze mindeközben nem hagyott föl a sporttal, sőt, több területen is kitüntette magát. Kiváló tornász volt, atletizált, és vezéregyénisége lett a kibontakozóban lévő hazai focinak is. Tagja volt az akkor legsikeresebb csapatnak, a Budapest Torna Clubnak is, amely hatalmas fölénnyel megnyerte az első magyar bajnokságot 1901-ben, és a másodikat is 1902-ben.
A következő évben már labdarúgó-játékvezető volt, méghozzá Európa egyik legjobbja.A FIFA nyilvántartása szerint a valaha legtöbb meccset levezénylő bírók között szerepel, méghozzá úgy, hogy sokszor partjelzői feladatokat is vállalt. Eközben az alakulóban lévő magyar válogatott első szövetségi kapitányának is őt választották.
Mindezek mellett építészmérnökként is kiemelkedően teljesített. Leginkább szecessziós és eklektikus stílusban alkotott. Ő tervezte többek között a Margit-szigeti Sportuszodát, a Megyeri úti UTE-stadiont és a miskolci Weidlich-palotát. Igazi polihisztor volt, amilyenek ma már nem léteznek.
