FIALOWSKI LAJOS (Borszczow, Galícia, 1846. december 5. – Budapest, 1909. május 30.): botanikus és nyelvész, a magyar gyorsírás egyik kifejlesztője. 1851-ben került szüleivel Magyarországra. A bécsi egyetemen természetrajzi, földrajzi és nyelvészeti tanulmányokat folytatott. 1870-ben Sopronban kezdte meg tanári pályáját, és az akkor még németül érző és beszélő városban jelentős magyarosító tevékenységet fejtett ki. 1877-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett, majd 1884-ben Budapestre került tanárnak. Sokoldalú tudományos működésének fő iránya a természetrajzi és különösen a botanikai szaknyelv megtisztítása, de jelentős érdemei vannak a botanika történetének kutatása, a magyar gyorsírás terjesztése és rendszerének tökéletesítése terén is. Számos értékes geológiai és pedagógiai tárgyú tanulmányt is írt.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1996. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Kovács József László: Dissertationes Sopronienses
(részlet)
Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században
Az 1877-ben alapított Soproni Irodalmi és Művészeti kört valójában a soproni középiskolák tanárai teremtették meg. Nevüket a szerző gondos jegyzékben felsorolja. Érdemes megemlíteni, hogy ugyanez a tanári közösség adta ki a Külföld című irodalmi havi folyóiratot. A főreáliskola tanára, Újvári Béla a francia irodalomról írt, Bella Lajos, a későbbi nevezetes régész a német irodalmat ismertette. A líceum tanára, a rövid életű Moller Ede számos írását őrzi az egy éven át megjelent folyóirat. A soproni ipari szakoktatásban is szerepet vállaló Fialowsky Lajos pedig a kortárs lengyel irodalmat mutatta be a folyóiratban. Fialowsky neve egyébként szerepel a szerzőtől mintavételnek nevezett tanári életrajzgyűjteményben is, a Nevelőintézetek fejezet alpontjaként (Adatok a jelesebb középiskolai tanárok életrajzához).
