EGYED LÁSZLÓ (Fogaras, 1914. február 12. – Budapest, 1970. július 11.): geofizikus, egyetemi tanár, a magyar űrkutatási és földmágnesességi vizsgálatok kezdeményezője és irányítója. Matematika–fizika szakos tanári és matematikából doktori oklevelet a budapesti tudományegyetemen szerzett, utána kezdte meg munkáját a Magyar–Amerikai Olajipari Rt. (MAORT) geofizikai osztályán (1940–1950). 1949-ben megbízták a geofizikai tanszék megszervezésével, 1951-ben ugyanott docens, 1956-ban tanszékvezető egyetemi tanár volt. Mint matematikus főként halmazelmélettel foglalkozott. Geofizikusi pályája a gravitációs és földmágneses mérések eredményeinek korszerű értékelésére vonatkozó kutatásokkal indult. Tanulmányaiban 1953-tól elsősorban a Föld tágulására vonatkozó elméletét ismertette. A tágulás mértékét több, egymástól független módszerrel határozta meg és eredményül ugyanazt a nagyságrendet kapta. Tanszékén indult meg Magyarországon a Föld fizikájának szervezett kutatása. Létrehozta az új, korszerű szeizmológiai obszervatóriumok hálózatát, megindította a hazai paleomágneses kutatásokat, továbbá a gravitációs állandó újabb meghatározására irányuló vizsgálatokat. Az Űrkutatási Kormánybizottság tagja, ezen belül a Fizikai Munkabizottság elnöke, a Nemzetközi Űrkutatási Bizottság (COSPAR) héttagú elnöksége tagja, és a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió magyar bizottságának titkára volt, továbbá több nemzetközi geofizikai társaságban és szervezetben tevékenykedett. A Magyar Geofizikusok Egyesületének egyik alapítója és társelnöke volt.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Verő László: Geofizika
(részlet)
A geofizika kiemelkedő személyiségei
A mai magyar geofizikus nemzedék egy jelentős része Egyed László tanítványa.
Egyed geofizikusi pályája a gravitációs és mágneses mérések értelmezésére vonatkozó kutatásokkal indult. 1953 után publikációi a Föld tágulását feltételező elméletével foglalkoztak. A tágulás mértékét több, egymástól független módszerrel határozta meg és eredményül ugyanazt a nagyságrendet kapta.
Egyed László a Földet dinamikus, állandóan változó, megújuló rendszernek tekintette. A mozgások okát a lassú tágulásban kereste. Először a tágulással magyarázható megfigyeléseket gyűjtötte össze, majd ezek fizikai okait igyekezett megtalálni, s mindvégig bizonyítékokat keresett hipotézise egyértelmű igazolásához. Eközben olyan részeredményeket fogalmazott meg az afrikai árokrendszer kialakulásáról, a Hindusztáni-félsziget és a Himalája szerkezetéről, lehetséges kialakulásáról, amelyek ma is helytállóak.
