TÖRÖK JÓZSEF (Alsóvárad, 1813. október 14. – Debrecen, 1894. március 14.) orvos, természettudós, a természettudományos szaknyelv ápolója 1842-ben Pesten szerzett diplomát, majd Berlinben, Párizsban és Bécsben képezte tovább magát főként a sebészet és a szülészet terén. Oktatói és gyakorló orvosi pályája Debrecenhez kötődött: a főiskolán tanított természettant és vegytant, 1948–49-ben a honvédkórház főorvosa volt, majd a jogakadémia törvényszéki és közegészségtani tanszékének tanára. Bugát Pál munkatársaként a Természettudományi Szóhalmazba összegyűjtötte az orvosi és természettudományi műszavakat, a magyar nyelv szótára számára pedig a vegytani kifejezéseket és ezeket magyarázatokkal is ellátta. Szakirodalmi tevékenysége is jelentős; írt a magyar gyógyvizekről és fürdőkről, a természettudományok elhanyagolásának káros következményeiről, Magyarország közgazdaságilag nevezetes termékeiről és egy népszerű ember-élettani könyvet is megjelentetett. Elsőként írt összefoglaló értekezést a Magyarországon lehullott meteoritokról (Természettudományi Közlöny, 1882), az 1857-ben Kabán lehullott széntartalmú meteoritról pedig elsőként mutatta ki, hogy anyagában szerves vegyület is előfordul.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1988, Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
