Ma 2024. június 24. hétfő, Iván napja van.
Pedagógusnap
június első vasárnapja

Egy 1951-es minisztertanácsi határozat a pedagógusok munkájának társadalmi elismeréseként június első vasárnapját PEDAGÓGUSNAPnak nyilvánította. Megünneplésére először 1952-ben került sor: ekkor átadták a kiváló tanítói és tanári okleveleket az ország legjobb oktatóinak. Jelenleg a kimagasló oktató-nevelő tevékenység elismerésére adományozhatóak szakmai díjak. Megünneplése sokat veszített hivatalos jellegéből, intézményi szinten elsősorban a gyermekek köszöntik tanáraikat.

A Jeles napok szerkesztősége

Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba
(részlet)

Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek, szabad mellü örömök
S pusztuljatok, bilincses iskolák.

De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.

Óh, ifjui, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.

Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba

Kosztolányi Dezső: Tanár az én apám

Tanár az én apám. Ha jár a vidéki
városban, gyermekek köszöntik ősz fejét,
kicsinyek és nagyok, régi tanítványok,
elmúlt életükre emlékezve, lassan
leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók,
kik másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek,
írnokok, katonák s olykor egy országos
képviselő is. Mert nagy az én családom.
Nagy az én családom. Kelettől nyugatig,
nyugattól keletig. Nagy a mi családunk.
Mikor vele megyek, fogva öreg karját,
vezetve az úton, a szívem kitágul,
s szívek közt énekel elhagyatott szívem.
Az én édesapám az emberek apja
s én az emberek testvére vagyok.

Ady Endre: A vén diák üdvözlete
(részlet)

Anér, és andrósz a genitivusa,
Én jó, bölcs tanárom?
Beh elfeledtem görögül s férfiúl,
Már csak a sorsot, a végzetet várom.

Arcomon ma is áldott tekintetét
Szemeidnek érzem.
Mennyit biztattál és az élet-öröm
Nem jön el hozzám, nem jön mégsem, mégsem.

Hogy szép az élet, te mondtad szüntelen
S hogy higgyük: akartad.
S míg játszadoztak rajta bús mosolyok,
Erőt és hitet prédikált az ajkad.

Ady Endre A magyar tanítókhoz
(részlet)

Gyújtatott lelkek víg mécsesének,
Ott, hol Sötét ül várost és falut
S hol eped fényért cellák milliója,
Magyar sivatag magyar tanitója
Rabok között rabként senyvedt, aludt.
Bús ébredők! a naphoz az arccal,
Pusztul ez ország s az idő repül
S kik hivattatok vezérül a népnek,
Ne maradjatok gyáva csőcseléknek:
Úri gazságok jobbágy őreül.

Gárdonyi Géza: Kezdő tanítónak
(részlet)

Mikor először lépsz az iskolába,
legyen arcodon Jézus nyájassága:
szólítsd köréd a kisgyermekeket,
és simogasd meg kezecskéjüket.

S ha látsz közöttük rútat, rongyosat,
gyermeki arccal búbánatosat,
ismerd meg benn a korán-szenvedőt, -
s öleld magadhoz, és csókold meg őt.

Petőfi Sándor: A jó tanító
(részlet)

Van biz ott a sok rosz között,
Van jó tanító is;
Volt nekem sok rosz tanítóm,
Volt nekem egy jó is.

Meg is maradt a fejemben,
Úgy emlékszem rája,
Mintha vén kopasz fejével
Most is itten járna.

Vörösmarty Mihály: Drága tanítóm!…
(részlet)

Drága Tanítóm! Mit nyujtsak végtére jutalmúl,
   Hogy megháláljam teljesen amit adál.
Nincsen hatalmam alatt méltán lefizetni adómat,
   Vedd Te csak, amit adok, szívem adózva fizet.
Engedd hálámnak buzgón kirebegni Nevedhez
   Intézett szavait, s titkos hevére tekínts.

Arany János: Tanári jubileumra
(részlet)

Homályos a cél, tömkeleg az út,
S kit e pályára Isten átka sodrott,
Szívvérit ontsa bár, mint pellikán,
Hálátalanságot növel magának.

Karinthy Frigyes: Magyarázom a bizonyítványom
(részlet)

Fizikából. Hát fizikából már novemberben feleltem, kérdezte a Föld mozgását, s én mondtam, hogy a Nap körül és ellipszis-alakú pályán, melynek egyik gyújtópontjában a Nap van, és ez a Newton érdeme. De akkor a mellettem ülő fiúval összetévesztett, akinek háromnegyede van a fizikából, és nekem írta be véletlenül. Akkor szóltam, a tanári kar megnézte a noteszt, mondta, hogy tényleg a Csekonics helyett írta be véletlenül, de ezt most már nem lehet kiigazítani, mert ebből neki a kormánynál kellemetlenségei támadnak, nagyon kért, hogy ne firtassam a dolgot most egyelőre, és tegyem meg neki, hogy most egyezzem bele a hármasba, év végére kijavítja jelesre, és nem is kell felelni a következő félévben. A jelest mindjárt be is vezette a születési bizonyítványomba, főigazgatói aláírással.


Spíró György: Bada tanár úr
(részlet)

Megtanított szeretni, tudunk hát gyűlölni is. Megtanította, mi az értékes, tudjuk tehát azt is, mindig, bármilyen élethelyzetben, mi a talmi. Megtanította nekünk az irodalomban, mi a tragédia. Képessé tett minket arra, hogy saját életünkben is érzékeljük és megéljük a tragikumot.

Teljes életet kaptunk Bada tanár úrtól.

Ágh István: Marokkói tanító

Mi az a könyv a kezében,
szakálla penész-zuhanya alatt
az a bot hova visz?
Repedezett mennybolt alól,
a derékig elnyelő sivatagból
mibe tekint az a szem?
Nem a könyvbe, nem szakálla
ágazó fröccseire –
szemérmesen a te buta
tudásod előtt
magában mosolyog
kan Mona Lisa mosollyal,
Kép-Néző!
amíg előtte törtetsz, ölsz,
kazamatákat raksz a puszta végén,
s alkonyi napra ragyogtatod a vért,
hogy a nap pirosítsa a vásznat,
a csuklót, a tartó kéz ujja hegyét.
Förtelmeiddel várod.
Nem megyek! – mondja az agg,
s egy félfordulással talál
újabb pusztához irányt.

Juhász Gyula: Tanítónő a végeken

Egy szürke és hervadt faluba láttam,
A tót hegyek közt árván, csendesen,
Verbéna fonnyadt kicsi ablakában,
Szívében egy távoli szerelem.

A büszke Pestről jött a bús határra,
Egy zongora volt minden vágya itt,
Egy álmodozó hangszer a szobába,
Hogy játssza rajta Schumann dalait.

Hogy játssza rajta eljátszott szerelmét
És a szegény, kicsúfolt életét
S hogy játsszon véle sok, bús, boldog emlék...

Elvitt idő és elvitt messzeség,
De sokszor gondolok rád, karcsú, szőke,
Reménytelen, kedves Hamupipőke!

Ágh István: A  tanárnő mondja
(részlet)

Most tanítok. A tantestület már mindenütt majdnem csupa nő. Talán csak az az előnye, hogy az anya az iskolában is gyereket lát, ugyanakkorákat vagy hasonló korúakat, hasonló tettekkel, magatartással, reagálással, mint otthon. Van egy kamasz lányom, ezért talán jobban megértem a kamaszokat. Hátránya sokkal több. Kolléganőim nagyon sok energiáját veszi el a család, vergődnek az otthon és az iskola között. Két lovat nem lehet nyergelni egyszerre. Apjukat, férfi tanárukat nem tudom pótolni. Lányt nevelek a családban, de az iskolában is, sajnos. Inkább a lányokat nevelem, mint a fiúkat. A fiúkat is lányosítja ez, például értékítéleteimben. A fiúkat is szeretném kedvesnek, szelídnek látni. Azt értékelem, aki tüsténkedik, serénykedik, ami a lányokra jellemző inkább, magasabbra teszem, mint a csibész fiúkat, akik a termet pillanatok alatt átrendezik. De nem fogasokat kell javítani, nem fiús munkákat kell az iskolában csinálni. Elsősorban szellemi teljesítményeket várunk, és abban is az a rossz, hisz ugyan én ismerem a fiúk logikus gondolkodását, tájékozottságát, de nem értékelem annyira, mint a lányok kitartó kis rendszeres munkáját.

Bródy Sándor: A tanítónő
(részlet)

FLÓRA: Az álmom, szeretnék egy nagy, egy borzasztó nagy iskolát, minden parasztgyerek, aki csak van a környéken, hogy abba járjon. Imádom a parasztgyerekeket. Látott már valaha csúnyát, az egyik szebb, mint a másik. Mikor még apró, mikor még elrontva nincs. Ha a porban játszanak, akkor is tiszták! Csak az orruk, az orrukkal van baj. Nem tudnak rászokni a zsebkendőre, gyertyát öntenek mindig. Nyilván Ázsiából nem hoztunk magunkkal zsebkendőt. Mért, hogy mért lesz ezekből olyan hányaveti vagy kétrétgörbült, ha megnől. Én lennék a főtanítőnő, én vigyáznék rájuk, amíg csak tizenöt évesek nem lesznek. Ez az én álmom. És a maga álma? Mit szeretne csinálni maga?

Szabó Lőrinc Vakáció előtt
(részlet)

Meg a bizonyítvány!
   Hurrá, hahó:
három jelest mond,
a többi jó!
   Leckénk ezután
   a nyár meg az erdő,
a hegy meg a tó.
   Hurrá: a tanító
   néni, a bácsi
puszilnivaló,
   hisz ő maga mondja,
hogy:
   áci, káci, akáci,
   nála is jobb a vakáci-
ó-ó-ó!

   Szervusz hát, iskola,
   iskola udvara,
könyv, lecke, pad –
   visszajön ősszel
   új szeretettel
a siserahad!

Babits Mihály: Timár Virgil fia
(részlet)

Timár könyvei mellett egészen az iskolának élt. Bár sohasem ereszkedett nagyobb bizalmasságba tanítványaival, azok mindig rajongással tekintettek reá. Kevés emberi viszony van, mely gazdagabb érzelmeket fejtene ki a naiv lélekből, mint a tanár és tanítvány viszonya. S Timárban megvolt a nagy tudósoknak, a celibátus embereinek szent és aszkétikus pederáziája, mely Goethe szerint a nevelés tulajdonképeni ösztöne, a lélek fajfenntartásának ösztöne. Tanítványait magához tartozóknak érezte, mintha örökre hozzá volnának kapcsolva azokkal a lélekdarabokkal, amiket nekik adott. (Hisz másoknak sem adott lelkéből, mint nekik!) És érzékeny, naiv prüdériáját épúgy bántotta a kétes származás és környezet, melyből legjobb tanítványa kinőtt, mintha neki magának volna valami folt az életében, valami szégyelnivaló disszonancia.

Tersánszky Józsi Jenő: Ákombák tanár úr
(részlet)

Ákombák még jóformán be se írta a hiányzókat, nyílik az ajtó, s be rajta a fődiri. Nyájas, galambősz, rózsaszín bácsi, aranykeretes szemüveggel, lila színű zsakettban. Sarkában a diri, szúró szemeivel, hosszú bajuszával, mivelhogy a szakállából is pedert hozzá egy darabot. Ákombák nagy sebbel-lobbal szalad le elibük a katedráról, s miután kezet fogott velök, szokása szerint idegesen kabátja szárnyába törülte kezét.

Gergely Ágnes: A tanár

Quousque tandem abutere Catilina
patientia nostra –

aztán földrajz-szakosnak
képeztem át magam, hogy legalább
térképen láthassam Perugiát.
Olyankor utazunk.
Nézzék, kérem, a néptribunok
lábnyomát, az esti varjakat,
a lávakövek mozdulatait

csöngettek – főbb terményei: rizs,
burgonya, cukorrépa, szőlő, a havasi
legelőkön szarvasmarhát tenyésztenek.

Később megrótt az igazgatóm, hogy
nem támogattam a rongybegyűjtést:
„Nem elég aktív a kolléga.”
„Ciceró?” – mondta egy gyerek – „a Ciceró!
Megint fönn jár a Via Appián.”

Falerno édes szőlőskertje! Inni kezdtem.

Én nem tudom, hol vesztettük el
egymás lábnyomát – quousque tandem
igenis, indulok – még egy folyosóügyelet
hátra van –

Szabó Lőrinc: Tücsökzene/ 141. A tanító úr

Halál, hol van Szentpétery Lajos,
a tanító úr? Nyurga, tüdőbajos,
lelkes és lázas, örök tervkovács,
egy személyben rajzművész volt, vadász,
madártömő és kántor. Flóbere
nyárfák legtetejéről szedte le
a csókát. Nótát, viccet, ibriket
s messze földről szerzett kolibriket
gyűjtött, s bélyeget, mindent. Hogy tudott
a gyarló sírversen mulatni, hogy:
„Ez helyt nyugszik Vitéz Kalászi György,
többet, óh Halál, ilyet el ne hörgy!” –
és száz effélén!… Menyecskék miatt
megkergette négy vasvillás paraszt,
s végül borba fúlt vézna zsenije…
Mondd, óh Halál, mely föld fogadta be
Sándor bácsit? – Így keresd a nevét:
Lajosnak csak a rímért mondaték!

Faludy György: Engem még tanítottak

Engem még tanítottak; és te
tudod, mit hol keress; korán
születtünk; újabban hülyéket
nevelnek ki az iskolán.

Így választottunk, nagyravágyók,
tanulást, tiszta ágyhelyet,
szegénységet és szabadságot
bőség és pusztulás helyett.

Kortársainktól egyre messzebb
kerültünk. Szólj, s nem értenek meg.
Mit kezdünk velük itt az elnyűtt

bolygón, hol közös az utunk?
A gondjaikat vállra vesszük,
örömeiktől elfutunk.

Csoóri Sándor: Szabálytalan vers egy földrajztanár halálára
(részlet)

Én láttalak még a katedrán,
pucér ujjad, akár a néger,
ott futkosott az egyenlítőn,
árnyéktalanul, pici széllel…
Egy sötét bagoly szárnyverése
szemed immáron eltakarja
s nem láthatod, hogy vonzó földed,
Afrika, e bronzkori balta,
hogy vág bele az üveg-század
kivilágított éjjelébe

Kapcsolódó ünnepek