PÁPAI-PÁRIZ FERENC (Dés, 1649. május 10. – Nagyenyed, 1716. szeptember 10.) orvos, korának kiemelkedő tudósa, 1675-től a nagyenyedi kollégium tanára. Ő az első magas szintű magyar nyelvű orvosi munkának, a ‘Pax corporis’-nak az írója, amely műve a XVII. század végén és a következő század elején a legkedveltebb házi orvosságoskönyv, gyógynövénykalauz, a gyógyulni vágyók kátéja volt, s legalább 14 kiadásban jelent meg. Híres szótáríró volt, latin–magyar szótára első alkalommal 1710-ben jelent meg. Ő az első heraldikai kötetünk írója is. Igazi polihisztor alkatú ember volt, s munkásságát legrészletesebben Nagy Géza dolgozta fel a Kriterionnál 1977-ben megjelent kötetében. A magyarországi kutatók közül életútjáról a legtöbb új adatot Szállási Árpád orvostörténész tette közzé.
Magyar Tudománytörténeti Intézet
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Pax corporis, az az: az emberi testnek belsö nyavalyáinak okairól, fészkeiröl, s azoknak orvoslásának módgyáról való tracta.
Mellyet mind élö tudós tanitóinak szájokból, mind a régieknek tudós irásokbol, mind pedig maga sok betegek körül való tapasztalásiból summáson öszve-szedett, és sok ügyefogyott szegényeknek hasznokra, mennyire lehetett értelmessen, világossan magyar nyelven ki-adott: Papai Pariz Ferencz, M. D. Helvetiában azon facultásban hites assessor, az enyedi Collegiumban edgyik méltatlan tanító.
(részlet)
A' Gutta-ütésről.
A' Gutta-ütésnek mind eredete, természete 's okai ugyan tsakazok, a' mellyeket oda-fel a' tag Elesésében előszámláltam: Tsak annyiban külömböznek, hogy ez az egész testet, imez pedig valamellyik bizonyos részt fogja el.
E'nyavalya találván az embert, annak mind mozgását, mind érzését, mind elméjét elvészi épen, az egy lélegzet vételen kivöl; noha azis mindenkor megbántódik, néha inkább, néha pedig kevésbé.
FÉSZKE és OKAI: E'nyavalyának oka gyakrabban a' bő hideg nedvesség, melly az agyvelő kamaráit és a' hát geréntz velejét épen elárasztya. Ez pedig vagy hirtelen esik-meg, vagy pedig későbbre; a' mint a' nedvesség vagy vékonyabb és folyóbb, vagy vastagabb és nyúlóbb: noha néha a' bő vértől s annak megrekedésétől is megesik. Külső okai mind azok, valamellyek a hideg nedvességet gyűjtik, hideg ételek, hideg aër, éjjeli dobzódás, gyakor részegeskedés, kiváltképen az éjomra való bor ital bizonyoson készíti e'nyavalyára a' testet.
JELEI: Jele ennek a'nyavalyának a' hirtelen és nagy horgyogással való lerogygyanás, mellyben gyakorta az ábrázatis elfordúl, könyvei embernek akarattya ellen folynak, szája eltátódik, szeme vagy behunyva, vagy pedig kinyitva marad, gyakorta tajték túrás: noha mikor igen nagygrádusban vagyon, néha minden tajték és hortyogás nélkul el-oltya az embert.
Ki e' Mesterségnek nem tsak szinén kapott,
Hanem bellyebb mély titkaira bé-hatott,
Amsterdámban vetvén oly Fundamentumot,
Hogy az ő munkája tsudáltatnék még ott.
Mindenféle nyelvben és minden formában
Betűt metszhet vala nagyobban' s apróbban;
Úgy jár vala tudós keze az atzélban,
Mint másnak a' könnyen engedő viaszban.
