KRENNER JÓZSEF SÁNDOR (Buda, 1839. március 3. – Budapest, 1920. január 16.): mineralógus, műegyetemi tanár; az ifjú Eötvös Loránd nevelője, később több mint negyedszázadon át a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója. A természettudományi doktorátust Tübingenben szerezte meg. 1866-tól a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárának múzeumi őre, 1894-től haláláig igazgatója volt. 1870-től 1894-ig a műegyetem ásvány- és kőzettan tanszékének tanára, 1894–1913-ban a budapesti tudományegyetemen az ásvány-kőzettani intézet vezetője volt. A Nemzeti Múzeum ásványtárát a világ egyik legelső ilyennemű gyűjteményévé fejlesztette. Korának egyik legjobb európai ásványismerője volt, számos új ásványfajt fedezett fel, határozott meg és írt le; ő foglalkozott először a kriolitokkal; nagy érdeme az anglesitekkel és tellúrvegyületekkel kapcsolatos régi hibás megállapítások kijavítása. 1877-ben Nagyág híres aranybányájában új arany-ezüst tellúrércet fedezett fel, amelyet róla Krenneritnek neveztek el. A magyar geológia és ásványtan nagy mecénásáról, Semsey Andorról nevezte el az 1881-ben felfedezett Semseytet és az 1889-ben Felsőbányán felfedezett ólomezüst-antimon-kénvegyületet, az Andoritot. Eötvös nevét viseli az általa felfedezett Lorandit, és a nevéhez fűződik az avasit (1881), kornelit (1888), warthait (1909), schafarzikit (1915) felfedezése is. A Földtani Társulatnak 1895-től 1898-ig elnöke, 1912-től tiszteletbeli tagja volt.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Kessler Hubert: Az örök éjszaka világában
(részlet)
Jégvilág a föld alatt – Jégbarlangokról
A világon ismert első jégbarlangok közé sorolhatjuk az 1870-ben Ruffinyi József által felfedezett Dobsinai-barlangot, amelyet nemsokkal felfedezése után villanyvilágítással, turistaszállóval láttak el, és így bekapcsolták az akkori tátrai idegenforgalomba. A barlang jégképződményei keletkezésének kérdésével akkoriban Krenner József foglalkozott, és már 1874-ben kiadott tanulmányában helyes irányban haladt, amikor azt írta, hogy a barlang lefelé a hegy belseje felé ereszkedik, és ezért a téli hideg levegő benne marad.
Bár Krenner akkor még nem ismerte fel a tartósan cirkuláló téli levegő hőelvonó hatását, jó nyomon haladt, amikor a barlang úgynevezett „légzsák” jellegét felismerte.
Forrás: A Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület honlapja
