HANTKEN MIKSA (Jablonka, Szilézia, 1821. szeptember 26. – Budapest, 1893. június 26.): geológus és paleontológus, egyetemi tanár, az MTA levelező (1864), majd rendes tagja (1874). Főiskolai tanulmányait 1840–42-ben Bécsben, 1843-tól 1846-ig a selmecbányai bányászati akadémián végezte. 1844–45-ben Albrecht főherceg vasgyárában gyakornok. 1846–49-ben több bányában bányatiszt. 1849–50-ben Bécsben analitikai, kémiai tanulmányokat folytatott, majd a dorogi szénbányánál dolgozott. Néhány évig Szerbia kormányának szolgálatában állt. 1858-ban Pesten telepedett le; őslénytani kutatásokat végzett. 1861–67-ben a pesti kereskedelmi akadémia tanára, 1866-tól az MNM ásvány- és őslénytárának őre. 1869-ben megszervezte a Földtani Intézetet, amelyet 1870-től, mint igazgató vezetett. 1876-ban a pesti egyetemen magántanári képesítést szerzett. 1882-ben a budapesti Tudományegyetemen újonnan alapított paleontológiai tanszék első professzorává nevezték ki.
A nummuliteszek és egyéb harmadidőszaki foraminifera-félék nemzetközileg elismert kutatója volt. Páratlanul gazdag nummulina-gyűjteménye a budapesti egyetem Őslénytani Intézetének Múzeumában van. Emlékét őrzi a Hantkenia és a Hantkenina állatnem-név is. Elkészítette a magyarországi kőszéntelepekről az első gyakorlati szempontból is jelentős összefoglaló ismertetést. Tiszteletére a Magyarhoni Földtani Társulat 1963-ban háromévenként kiosztásra kerülő Hantken Miksa-emlékérmet alapított az ősélet és rétegtani szakirodalomban elért kimagasló eredményért.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Magyar életrajzi lexikon MEK; Évfordulóink 1996. MTESZ)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
