DANCZA JÁNOS (1899. december 29. – 1985. október 16.) a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisában muzeológus, vezető régész titulussal szerepel, azonban rendkívül kacskaringós út vezetett számára idáig. Egerben született, és Egerben, a városi múzeumért, múzeumban dolgozott élete több szakaszában. Élettörténete, pályája nem kevésbé kalandos, mint a mesék szegény legényéé. Hat elemit végzett, majd lakatosinas lett. 1927-ben belépett a Természetbarátok Turista Egyesületébe, ennek 1930–1949 között elnöke volt. 1929-ben, munkát keresve ismerkedett meg a Magyar Földtani Intézet főgeológusával, Kadič Ottokárral, akivel állítólag a Bükkben találkozott, ahol a professzor a barlangokban végzett ásatásokat. Hamar megegyeztek, hogy Dancza egy, a turistacsoportban megismert munkanélküli társaiból álló csapattal segíti a kutatásokat. A jól összeszokott, a professzor mellett fontos ismereteket megszerzett csapatot Kadič, – neki más elfoglaltsága lévén – megbízta többek között a cserépfalui Suba-lyuk feltárásával. Dancza János különösen sokat tanult, mivel nagyon érdekelte a geológus munkája, és csatlakozott azokhoz az egri polgárokhoz is, akik szerettek volna a városban múzeumot létrehozni. Amikor megtaláltak egy emberi állkapocs-csontot, Dancza a társaival megragasztotta, és felismerte, hogy ősi, emberi maradvány, ezt jelentette Kadič-nak. Ekkor még nem tudták, hogy a lelet világraszóló felfedezés, a szakemberek azonban megállapították, hogy 60-70 ezer évvel ezelőtt élt neandervölgyi ember maradványaira bukkantak 1932-ben. Dancza 1933-tól 1942-ig az egri városi múzeumban dolgozott. Ezt követően volt másod-levéltáros, idegenforgalmi hivatal-vezető, barlangigazgató, műszaki előadó, lemezárugyár-igazgató, sőt, nyugdíjba vonulása előtt a BM Heves Megyei Főkapitányságára kirendelt panasziroda-vezető is. A felfedezéssel, és további munkáival kapcsolatosan számos írása jelent meg szakfolyóiratokban (Természetbarát, Búvár stb.). 1960-tól, immár nyugdíjasként Egerben, a Dobó István Vármúzeumban dolgozott 1981-ig, félállásban, muzeológusként, közreműködve a legújabb kori gyűjtemény kialakításában is.
A Jeles napok szerkesztősége
