DADAY ANDRÁS, DEÉSI (Dés, 1889. október 28. – Budapest, 1973. június 20.): orvos, orvostörténész, az első állatorvos-történeti múzeum létrehozója. Orvosi tanulmányait a kolozsvári tudományegyetemen végezte. Erdélyből Budapestre költözött (1920), ahol előbb kórházi, majd rendelőintézeti bőrgyógyász szak-, ill. főorvos volt. Fejezetek a magyar orvostörténetből, különös tekintettel közegészségügyünk kialakulására tárgykörből a szegedi tudományegyetem magántanárrá habilitálta (1934). Az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) ellenőrző orvosa volt. A budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem állatorvosi osztályán az állatorvostan történetének volt a szakelőadója (1938–44). Orvos- és állatorvos-történeti kutatással foglalkozott. Több orvostörténeti kiállítás megszervezése után a világ első állatorvos-történeti múzeumát hozta létre. Tanulmányai szakfolyóiratokban jelentek meg. Kórháztörténeti könyvének kézirata a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár birtokában van. Orvosi és tudománytörténeti működésén kívül mint a Szabadság téri református egyház világi főgondnokaként is (1961–73) is tevékenykedett. Érdemeiért a Weszprémi István-emlékéremmel tüntették ki (1958).
(Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
