BUCHOLTZ JAKAB (Késmárk, 1696. december 28. – 1759 (?)): természettudós, a Magas-Tátra legelső kutatóinak egyike. Fiatal korától kezdve sokat kirándult a Kárpátokban, természetrajzi ritkaságokat, ásványokat és gyógynövényeket gyűjtött, a ritkaságokat Bécsbe küldte. Ennek hatására Mária Terézia férje egy kutatócsoportot küldött a helyszínre, ezzel kezdődött a Tátra tudományos feltárása.
Ferenc császár 1754-ben megbízta a magyar ércbányák átkutatásával. Többezer ércdarabból összeállította a Tátra domborművű képét. A Kárpátokban gyűjtött tapasztalatairól szóló írását 1783-ban a pozsonyi az Ungarisches Magazin Beschreibung des wundervollen karpatischen Schneegebirge című cikkében tette közzé. Itt beszámolt többek között arról, hogy a Monguszfalvi völgyben „vörös” színű havat látott, amely a későbbi kutatók szerint értelmezhető a tátrai moszatról szóló első adatközlésként.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1996. MTESZ;)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Kordos László: Magyarország barlangjai
(részlet)
A magyar barlangkutatás története
Arról, hogy kit tekintsünk utólagosan az első tudatos magyar barlangkutatónak, megoszlanak a vélemények. Mindenesetre az elsők között volt Bucholtz Jakab - a Deményfalvi-barlangot felmérő Bucholtz György öccse -, aki a maga korában Észak-Magyarország barlangjainak legjobb ismerője volt, több barlangjáró expedíció résztvevője. Két ilyen útjáról 1787-ben számolt be nyomtatásban.
