BRÓDY IMRE, (Gyula, 1891. december 23. – Mühldorf, 1944. december 20.): fizikus, a kriptontöltésű izzólámpa feltalálója. A budapesti tudományegyetemen középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1917-ben doktori értekezésében elsőnek számította ki az egyetemes gázok kémiai állandóját kvantumelméleti módszerekkel, 1919-ben Kluphathy Jenő mellett tanársegéd a műegyetemen. Göttingenben a Nobel-díjas fizikus, Max Born munkatársa volt. Hazatérte után, 1923-ban az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának munkatársa lett. Az általa kidolgozott kriptonlámpa gyártásához kutatásai alapján, Ajkán építették fel a világon az első gazdaságosan üzemelő kriptongyárat. A kriptonlámpa 1937-ben jelent meg először a világpiacon és hatalmas sikert aratott. 1944-ben a német megszállás utáni deportálás következtében vesztette életét, tragikus körülmények között.
Róla nevezték el az Eötvös Loránd Fizikai Társulat évenként átadásra kerülő, 1950-ben alapított Bródy Imre-díját.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Füstöss László: Magyarországi fizikatörténet a 20. század utolsó harmadáig
(részlet)
Bródy Imre
Kriptont ekkoriban literenként 4000 pengőért lehetett vásárolni a Linde cégtől. Első feladat volt megfelelő módszer kidolgozása a kripton olcsó előállítására. A kriptongyártást Bródy termodinamikai meggondolások alapján Polányi Mihály közreműködésével oldotta meg. A kriptonégőt az 1936-os Budapesti Ipari Vásáron mutatták be. Ez volt a vásár egyik szenzációja. A gyár létesítési költségei 1 847 000 pengőre rúgtak, viszont sikerült előállítani kriptont 1 pengő 26 filléres literenkénti áron.
