Aranyváry (Aranyvári) Emília (Alsószécsénke 1838. június 14. – ?) Az első magyar primabalerina és az első női koreográfus. Tanulmányait François Crombénál, a pesti német színház francia balettmesterénél kezdte. 1848. május 20-án lépett fel először a Nemzeti Színházban, és abban az évben még két alkalommal aratott sikert. Ezután Bécsben tanult Gustave Careytól, 1853-ban májustól Párizsban folytatta tanulmányait Arthur Saint-Léonnál és a Theatre Lyrique-ben is táncolt, majd az év végén visszatért Bécsbe. 1854 tavaszától 1859-ig Bécsben és Pesten is fellépett, illetve Triesztben vendégszerepelt. Ez a hat év lett a magyar balettművészet első fénykora. 1854. június 27-én mutatták be Doppler Ferenc zenéjére számos népi alakot felvonultató Toborzók című művét. A kétfelvonásos darabban szóló, páros és karaktertáncok (polka, stiriai, markotányosnőtánc) is szerepeltek. 1856 márciusában a pesti Nemzeti Színházhoz szerződött, kiemelkedő szerepei a Négy évszakból az Ősz és a Gizella (Giselle) címszerepe voltak. 1859-ben feltehetőleg anyagi problémák miatt felmondott. Egy ideig vidéken (Arad, Szeged, Kolozsvár) lépett fel, majd Olaszországba ment, Bologna, Modena, Ferrara, Torino, Ancona és Róma színpadjaira. 1864-ben a londoni Her Majesty’s színházba szerződött egy évadra. Ezután járt még Fiumében, Bresciában és Pármában is prímabalerinaként, az utolsó róla ismert hír szerint 1871. január végén Firenzében tartózkodott.
A Jeles napok szerkesztősége
